15-20 éve is van annak, hogy minden tavasszal felfigyelek a nyaktekercs hangjára, amikor tavasszal megérkezik a kert végében levő szomszédos nagy fákra. Kezdetben még láttam, ahogy a harkály készíti az odúját és a seregélyek, akik szintén rendszeres költők voltak, elzavarják a kész odútól. Mivel besűrűsödött a lomb és már nem látni a fák törzsét, gondolom a nyaktekercs is egy ilyen odúfoglaló lehet. Egyszer próbált költeni a nagy diófámra kihelyett odúba, de valamiért elhagyta. Akkor azt gondoltam, hogy túlságosan nyílt helyen lehetett. Hát, nagyot tévedtem, mert idén június 14-én kezdtem felfigyelni a faházon, teljesen nyíltan felfüggesztett odúra, melyben korábban és idén is költött egy széncinege pár. Éles látású agaram Fülöp, többször is felnézett, ami után figyelni kezdtem. A teraszról jól meg lehetett figyelni távcsővel, ahogy a szülők hordják az ennivalót a fiókáknak, visszfuvarban meg eltávolitják az ürüléket.
Mivel éppen nincs fényképezőgépem, próbáltam fotóst csábítani erre a ritka lehetőségre és szerencsére Szabó Zsolt miklósfai profi madárfotós meglátogatott a lessátrával. Szeretett volna közeli képet készíteni, de a nyílt helyen túl feltűnő volt a szülőknek a sátor és nem mertek a röpnyíláshoz beszállni, csak a közeli thujasoron várakoztak gyanakodva. Hosszasan megzavarni pedig nem akartuk az etetést.
Azért így is sikerült megörökíteni Zsoltnak, milyen jó, a fák törzséhez hasonuló rejtőszínnel rendelkeznek. A kirepülést és a fiókaszámot sajnos nem láttam, de azóta is (most is) hallom a hangjukat a kert közelében. Köszönöm Szabó Zsoltnak, hogy megörökítette e számomra ritka pillanatot és madárkedvelőknek ajánlom figyelmébe a honlapját:
https://www.szabozsolt.eu/rolam/
.JPG)
