Nemzetközi Íjászverseny Bad Goisernben. 1977.05.01. Bogensport Bad Goisern

Már mi is abba a korba értünk, hogy szeretünk nosztalgiázni ifjúkorunk eseményeiről és a facebooknak köszönhetően remek régi fotókat osztanak meg barátaink.
Ennek a "kit ismersz fel a képen" című megosztásnak köszönhetően előkerültek a birtokomban levő régi képek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem időszakából, amikor még a terep és vadászíjászatról idehaza csak hírből hallottunk.
Most csak azokat az emlékeimet, fotóimat adom közre, melyek az ausztriai Bad Goisernben rendezett nemzetközi íjászversenyhez kapcsolódnak.
Ezt sem nekem kellene leírni, közismert hézagos emlékezetem és amiatt, hogy a programot Zentay Béla és professzorunk, dr. Fábián Gyula szervezték.
De mint az agarászat terén is tapasztalom, ha mindig arra várnék, hogy az okosabbak valamit papírra vessenek, elég üres lenne az OAE portálja...
Szóval, amire én emlékszem: a két fő szervező ismeretségére alapozva az ország első nem verseny íjász csoportját, (mely a GATE keretében alakult) a Gödöllői Nomád Íjász Klubot meghívták 1977 május 1-re Bad Goisernbe egy nemzetközi íjászversenyre.
A szervező az Österreichischer Bogenschützenverband, a rendező pedig a Salzkammergut Bogenclub Bad Goisern volt.
Lázasan készülődtünk a kiutazásra, annál is inkább, mert többünknek ez volt élete első NYUGATI ÚTJA!
Első élménynek meghatározó volt!
Kulturált vasúti közlekedés, tisztaság, rend, ahogy átléptünk a határon és a Salzkammergut tavainak vidéke maga a mese birodalma...
Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak velünk.
Kellemes volt a szállás és ellátás és csak tátottuk a szánkat Alois Zopf sport boltjában, ami tömve volt íjász kellékekkel, íjakkal. Mi pedig professzorunk íjaival és saját készítésű nehéz, fa nyílvesszőinkkel "harcoltunk", vendéglátóink legnagyobb ámulatára.
Nekem a csodás 65 fontos Kodiak Magnum vadászíj jutott, amit a verseny második napján már alig-alig tudtam teljesen megfeszíteni...
A hegy tetején és szurdokaiban kiépített pálya maga egy élmény volt!
Ilyet még álmodni sem mertünk. Nagy kár, hogy nem volt még digitális fényképezőgép, nekem meg semmilyen. Így aztán a fotókat is Zentay Bélának köszönhetjük, akinek még saját labora is volt és spillernek számított e téren.
A verseny közben megcsodálhattuk a helybeliek májusfa állítási ünnepségét és hagyomány ápolásukat még az öltözködés terén is.
A verseny eredménylistája már úgy megfakult, hogy már alig olvasható.
Freestile férfi kategóriában első és osztrák bajnok lett: Kahofer Rainer (995p.)
Freestile női kategóriában első: Lehmann Annemarie (902p.) Deuchland
Freestile női kategóriában második és osztrák bajnok: Valenta Ursula (874p.)
Barebow férfi kategóriában első: Paus Werner (680p.)
Mi magyarok pedig ez utóbbi kategória végét uraltuk, név szerint: Dr. Fábián Gyula, Fuchs Tamás, Práger Imre, Zentay Béla és Imrei Ferenc.
Így is csodás élményekkel távoztunk! Köszönet érte egykori vendéglátóinknak!!!
Lengyel anorákomat egy dél afrikai hölgynek ajándékoztam, férje pedig egy ujjvédővel viszonozta.
A helyi íjászközösség pedig látva csóróságunkat és kezdetleges felszereltségünket egy csomó vesszőt, felszerelést ajándékozott nekünk.
A mellékelt fotókkal remélem a többiekben is felidézem a szép emlékeket!
Bármilyen tartalmi kiegészítést szívesen veszek és korrigálom a szövegben...

Gödöllői nomád íjászok gyakorolnak a kolesz mellett: Imrei Ferenc, Bencsik Gábor, Czecze László, Fuchs Tamás.

Bad Goisernben: Imrei Ferenc, Fuchs Tamás, Práger Imre, dr.Fábián Gyula.

Szállásunk teraszán.

Gödöllői titánok a fotós, Zentay Béla nélkül.

Májusfa állítás Bad Goisernben.

Fuchs Tomi kanyont lő...

Karl Hohchleitner, Zentay Béla, Fuchs Tamás

És a csodás Salzkammergut vidéke.

Valamennyi fotó a webalbumban, ide kattintva megnézhető!

Prof. Fábián Gyula ősmagyar íj replikái

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem néhai professzorának, az Állattani Tanszék vezetőjének, dr. Fábián Gyulának a magyar íjászat alapjainak lerakásában szerzett elévülhetetlen érdemei késztettek arra, hogy közreadjam az Ő munkásságának egy publikált részletét.
Az egyetemen tanuló 1974-79-es évfolyamból néhányan, Zentay Béla vezetésével megalakítottuk a Nomád Íjász Klubot, melynek célja az volt, hogy az akkor egyedüliként működő sport íjászat mellett a terep, majd a vadász íjászatot népszerűsítsük, létrehozzuk és elfogadtassuk.
Az íjászat abban az időben nagyon gyerekcipőben járt, mindenki maga készítette a felszerelését, a szerencsésebbek esetleg vásárolhattak és behozhattak külföldről íjat és nyílvesszőket.
Ez a behozatal tulajdonképpen csempészetnek is érthető, mert akkor még annyira újdonság volt ez a dolog, hogy szabályozva sem volt, de fegyvert nem néztek jó szemmel engedély nélkül...
Engem is vekzáltak a nagykanizsai vasútállomáson a mindig figyelő, disszidens szándékúakat kereső határőrök, amikor Fábián Gyula saját tervezésű számszeríjával haza felé igyekeztem.
Professzorunk, aki egyébként egy végtelenül szerény, segítőkész és közvetlen ember volt, már az első megkereséstől kezdve segített bennünket saját íjaival, tanácsaival így a harmadik évfolyamra már egy lelkes kis csapat alakult ki.
Zentay Béla feleségével, Lugossy Ágival, Fuchs Tamás és öccse Péter, Jávorszky Ilcsi, Kósa Magdi és Práger Imre, Szőllősy Gábor és öccse Tóni, Bobok Endre és jómagam és még páran (köszönve szegényes név memóriámnak) szorgalmasan gyakoroltunk a kollégium mellett, télen pedig a tornateremben.
A felsoroltak közül Szőllősy Anti és neje Ági, valamint Bobok Endre aztán továbbvitték a "tüzet" és a terepíjászat szervezésében, versenyzésben  jelentős eredményeket értek el, mi többiek pedig a szívünkben őrizzük tovább ennek az időszaknak a barátságait, szép emlékeit...
A Visegrádi Parkerdő "Muflon kunyhójánál" és a Badacsony Örsi hegyen megtartott íjász összejöveteleken mindannyiunkat megfertőzött az íjászat szépsége!
Zentay Béla jóvoltából szerencsére fotók is készültek e "hőskorról", melyeket szeretnék más emlékekkel együtt közreadni.
Most egyenlőre Fábián Gyulának az "Újabb adatok a honfoglalás kori íjászat kérdésköréhez" címen megjelent cikkét teszem közkinccsé, amely a Móra Ferenc Múzeum 1980-81/1. számában került közlésre és nagyon érdekes adalék a magyar íjászat, a magyar íj rekonstruálása és a lovas íjászat létrejöttének hazai krónikájában!
Professzoromtól kapott cikkmásolatot néhány más relikviával együtt őrizgettem eddig, de talán valakinek újdonság lesz, ami nekem emlék...

E kis emlékezés megírása közben bukkantam rá barátom, Szöllősy Gábor oldalán arra a filmre melyet a Duna TV forgató csoportja készített Gyula bácsival az ősmagyar reflex íj készítés technikájáról.
A megjelenéskor láttam Székely Orsolya e filmjét utoljára és nagy örömöt okozott vissza nézni, annál is inkább mert újra láthatom és hallhatom régi barátaimat, Gyula bácsit és a Muflon kunyhó előtti padon Luther Bandi bácsit megszokott zsíros kalapjában! Ó, mennyi szép emléket juttatott ez eszembe!
E nagyszerű íjász dokumentumot, "A magyarok nyilaitól ments meg uram minket",  ide kattintva is megnézheted!

Életem első újságcikke.

Rég volt, szép volt, amikor a Gödöllői Agrártudományi Egyetem előadóiban koptattam a padot 1974 és 1979 között.
Zentay Béla barátom és csoporttársam kezdte szervezni a Gödöllői Vadászíjász Klubot, ami akkor még nagyon újdonságnak számított.
Nem is emlékszem pontosan, hogyan kezdődött, vagyis én hogyan cseppentem bele, de Fábián Gyula professzor, az Állattani Tanszék vezetője lett a legfőbb patrónusunk és segítőnk.
Fábián Gyula még fiatal korában, amikor a MTA Tihanyi Biológiai Intézetében dolgozott, került kapcsolatba az íjászattal. Ekkor még csak a sport íjászat volt hivatalosan elismerve, de Őt a vadász íjászat, az íjkészítés és a régi korok íjainak rekonstrukciói érdekelték igazán.
A mi évfolyamunkon szerveződő kicsi, de lelkes csapathoz csatlakoztak mások is, akiket a vadász és lovas íjászat, számszeríjazás, íjkészítés érdekelt.
Professzorunk és a visegrádi vadőr barátja, Luther András igyekeztek átadni az általuk megszerzett ismereteket és mindketten igazi jólelkű úriemberek voltak!
Stencilezett magyar fordítását olvastuk Saxton Pope könyvének Ishiről és az amerikai íjászat hőskoráról.
Akkor még íjat és nyílvesszőt sem lehetett idehaza vásárolni, ezért eleinte kölcsönkaptuk a prof Bear Kodiak, a rekonstruált hikszosz és ősmagyar íj replikáit és a maga faragta Osage orange íját, saját készítésű nyílvesszőivel. Csak később tudatosult bennünk, micsoda bizalom és megtiszteltetés volt ez irányunkban!
Egyetemi éveink alatt kutattuk, hol lelhetők fel osage orange és tiszafák, melyek akkor a legjobb íj alapanyagok voltak. A nyílvesszők készítéséhez leutaztunk a kecskeméti baromfi vágóhídhoz pulykatollat gyűjteni. Később már vásároltunk Ausztriában Alois Zoff, majd Hoyt Hunter íjakat, sőt részt vettünk egy nemzetközi íjászversenyen is Bad Goisernben.
De ez már egy másik történet...
Nem nagyon volt szakirodalma sem az íjászatnak, csak a történelmi utalások,  csaták, háborúk leírásakor emlékeztek meg esetleg az íj, mint fegyver szerepéről.
Pethes Józsi barátom és szobatársam biztatására kezdtem el az irodalmazást, hogy az íjászat történetéről írjak egy cikket, amit majd beprotezsál az egyetemi lapba, ahová Ő már rendszeresen írt.
A Mezőgazdasági Mérnök gyakornokaként kezdte újságírói pályafutását, amire már akkor is céltudatosan készült. Rajta kívül olyan nagyságok kezdték itt az újságírói szakmát, mint Zala Simon Tibor, alias Rozsdás, Schlett Pisti, Hollós Laci, Bencsik Gábor.
Tehát ekkor, 1977-ben íródott első írásom, melyet a garázs újság selejtezése során találtam meg és visszaolvasva teljesen vállalhatónak tűnik ma is.

Mezőgazdasági Mérnök, a GATE hivatalos lapja.

Első cikkem az íjászatról.

Íjászverseny Szaplányosban

A Kanizsai íjász egyesület június 2-án tartotta meg a Kanizsa 3D Kupa elnevezésű íjászversenyét, melyre ismerkedésként Tóth Zoli engem is meghívott, na nem koca íjászként, hanem fotózni, ismerkedni.
A társaság egy részét már látásból ismerem mivel már közösen kétszer is részt vettünk a nagypáli solymász találkozón.
Az idő nem volt kegyes a nagyszámú versenyzőhöz és kísérőikhez, mert a kezdés után hamarosan eleredt az eső, amolyan csendesen áztató módon.
Elázva, domboldalon csúszkálva nem igazi az élmény, ennek ellenére a csapat nagy része jól vizsgázott kitartásból.
Én sajnos csak pár körig maradhattam családi programom miatt, de az eső engem is akadályozott, így igazi jó fotók, elröppenő nyílvesszők megörökítése nélkül kellett elhagynom a tetthelyet.
Viszont igazi városi turistaként (szandál, kalap, esőkabát nélkül) legalább sikerült ronggyá áznom...
Szolid, esős képeim talán visszaadják az idő hangulatát, pedig a lejtőn hanyattasról még le is maradtam!

Verseny előtti eligazítás

Célzás csigás íjjal

Célzás reflex íjjal

A csendes, áztató eső nem kedvez a versenyzőknek.

További képek ide kattintva nézhetők.

II. Nemzetközi Magyar-Arab Solymász Találkozó Nagypáliban

Idén májusban került megrendezésre a solymászok által hagyományteremtő szándékkal kezdeményezett találkozó.
Az első napon, május 23-án Budapesten kezdődtek a programok a magyar solymászat bemutatásával. Másnap, 24-én Sümeg volt a vendéglátó, ahol a Hotel Kapitányban solymászattal, sólyom repítéssel, lovagi várjátékokkal ismerkedhettek az arab vendégek.
A harmadik, szombati napon ismét Nagypáli községben folytatódtak az események, melyre meghívottként az Országos Agarász Egyesület egy agárfuttatási bemutatóval készült.
E nap történéseit szeretném részletesebben bemutatni, kedvet csinálva azoknak, akik lemaradtak e lehetőségről.
A kellemesebb hőmérséklet reményében idén e tavaszi időszakra esett a választás, de meglehetősen változékonyra sikerült az időjárás.
A reggeli készülődéskor kérdeztem Köcse Tíbor polgármester urat, ki imádkozott a napsütésért, de nagyon határozottan azt mondta: esőről itt szó sem lehet! Valóban kitartott a májusi napsütés egészen hat óráig és addig lezajlódtak a szabadtéri bemutatók is.
A megnyitón köszöntőket mondtak Köcse Tíbor Nagypáli polgármestere, Víg László parlamenti képviselő, Bolek Zoltán a Magyar Iszlám Közösség elnöke és az arab vendégek egyik képviselője.
A szervezők idén a Göcsej-Hegyhát Leader Egyesület, a magyar solymász egyesület és Nagypáli Község Önkormányzata voltak, melyek nevében Rózsás Miklós és Gasztonyi Dániel tartott ismertetőt.

A szervezők és vendéglátók köszöntői

A meghívott arab vendégek képviselője

Agarászok, solymászok, íjászok felsorakozása a megnyitón

A bemutatókat ismét a Kanizsai Íjász Egyesület nyitotta meg. Programjuk után a vendégek kipróbálhatták a magyar reflex íjjal való célba lövést, de a legkissebbek sem maradtak ki az íjászkodásból!

Az ősmagyar íj replikákkal is remekül lehet célba lőni!

Sokat színesedett a program tavaly óta és a csak vadászoknak szóló műsorok helyett inkább a családi programra helyeződött a súly.
Volt kézműves kirakodó vásár, gyermekeknek állatsimogató rackákkal, kiscsikóval, sétalovaglás, kocsizás,
arcfestés, aszfalt rajzverseny. Igazán jól választott aki a családjával itt töltötte a szombatot!

Racka juh

A szirti sas sapkában nem csinál presztizs kérdést abból, ha tapogatják.

A kiscsikó volt a nap kedvence.

Ez a kunyeráló népség  is megkívánta a langallót.

Ezek az agarak igazán szeretni valók!

Még mindig divat a pókember,

de azért a huszárképzés is népszerű.

Fellépőknek és vendégeknek egyaránt ízlett a friss tejfölös langalló és jó szakácsokat választottak az ebéd elkészítéséhez is.

Isteni volt a babgulyás!

Volt aki csak egy ujját, én mind a tízet megnyaltam utána...

Jó ebédhez szól a nóta...

Az ízletes babgulyás után kezdődhetett az agarak futtatása.
Keresztes János és Töpfner József ismertették meg az érdeklődőket az agarászat rejtelmeivel.
A felsorakozott ebek között nem csak a nagy vadász múlttal rendelkező magyar agarakat lehetett közelről megcsodálni, hanem olyan érdekes agár fajtákat is, mint az orosz, kis olasz, vagy az azawakh.
Ezután corkáról indítva párban, vagy egyedül hajszolhatták agaraink a műnyulat.
Töpfner József hat hónapos, először futtatott magyar agár kölykei bemutatták mennyit számít a "jó vér", mert hibátlanul, egymással vetélkedve üldözték a nyulat!
A közönség sem volt akármilyen, hiszen egy-egy szép jelenetet, vagy szimpatikus versenyzőt, mint a lendületesen vágtázó Kökényt, vagy az ennivaló Csokit tapssal jutalmazták!
És azt hiszem itt, Nagypáliban tavaly mi is hagyományt teremtettünk, amikor a fázós diákoknak egy műnyúl űző örömfutást tartottunk. Az utolsó futamnak most is olyan sikere volt a gyerekek között, hogy meg kellett ismételni! A leggyorsabbak csokit kaptak.
A legjobb lesz, ha a gyermeksportnak ezt az új fajtáját az OAE azonnal levédeti!

Janka megszemléli, nyúlmentes-e a terep?

Töpfner József beállítja a corkát

Töfi süldő agarai elsőre is jól futottak!

Farkasűző egyenlőre lenézi a nyulat...

Nagy az érdeklődés a borzoj iránt...

Markovics György (az OAE piár managere) Keresztes Jánossal

A sihedereknek jól esik a hajsza utáni pihenő.

Kamerák kereszttüzében startolnak a kutyák.

Kökény elrugaszkodik!

Azawakh és magyar agár párban

Prédára vág a magyar agár!

Elég önérzetes az azawakh ahhoz, hogy ne engedje át a zsákmányt.

Az utolsó futam - gyerekeknek!

Ez ám az öröm futás!

A legszebb hölgyek csak szemlélődnek.

A nap leglátványosabb műsora azonban utánunk következett.
Gasztonyi Dániel feleségével együtt olyan látványos és szórakoztató madárbemutatót és röpítést tartott, ami valóban világszínvonalú és közönség szórakoztató volt.
Tanúsíthatom, Disneylandben sem láttam érdekesebbet!
Sok fajta madarat szerepeltettek, jó volt a kísérő szöveg, profi volt a repítés. Nem volt nyuszihalál, így a gyerekek is örömmel csodálhatták e fenséges ragadozó madarakat és idomításukat.

Billege Balázs sólyommal

Itt tán csak nem szexálás folyik?

Gasztonyi Dániel mestersolymász, bengáli uhujával. (Bubo bubo bengalensis)

Kézről-kézre szállnak a betanított ragadozók.

Jutalomfalatért bármikor szívesen repülnek.

Azok a hangtalan bagolytollak...

Készül a felvétel az Echo TV-nek

Remélem a zabszem a helyén maradt...

Ezt még Harry Potter is megirigyelné!

A kisgyerekként gyalogló baglyok mosolyt csaltak a nézők arcára

Harris héja repítése

A hibrid héja ( harris héja x vörösfarkú ölyv) még fordulékonyabb vadász!

Még a közönség fölött is rácsapnak a feldobott csalira.

Feldegg sólyom (Falco biarmicus)

Az uhu lesz éjjel a polgárőrség szeme!

Presztízs, a szirti sas már többször bizonyította képességeit...

Ez a kis "tisztelet" ilyen mosolyt csal...

Mindenképpen jár a jutalomfalat a tündéri kolyiba füleskuviknak!

Cinóber uhu kézen.

Lugger sólyom (Falco luggeri)

Jól végzett produkció után jólesik a pihenés.

A solymászati bemutató után a színpadon még folyt a kulturális program, tánc és zene, amit sajnos nekünk már nem állt módunkban végig hallgatni, mert a lehetőséget kihasználva megtartottuk kihelyezett közgyűlésünket, melyen három új tagot is köszönthettünk, a legfiatalabbat egyúttal a születésnapján.
Az OAE nevében köszönjük a bemutatkozási lehetőséget a szervezőknek, jól éreztük magunkat és reméljük újabb támogatókat sikerült megnyerni az agarászat, a magyar agár és az agaras vadászat hagyományainak ápolásához!
Kívánjuk a solymászoknak és valamennyi szervezőnek, hogy teljesedjen jövőre még nemzetközibbé, akár az agarászok közreműködésével is ez a szép kezdeményezés.
És végül még egy köszönet, kis barátaimnak, akik egész nap őrizgették, sétáltatták Janka kutyámat. Nélkülük nem készülhetett volna ennyi kép!

Valamennyi fotó a képgalériában, vagy ide kattintva megnézhető.