Ebtenyésztési célok, tenyésztési tévutak.

Friss hírként jelent meg az Origó oldalán egy cikk, "Ezt tette az ember a kutyával száz év alatt" címmel V. Molnár Orsolya tollából. A cikket ide kattintva elolvashatod.
Ilyen volt, ilyen lett:

Angol bulldog 1915-ben és ma

Forrás: Archive.org & Wikimedia Commons

Német juhászkutya régen és most

Forrás: Archive.org & Wikimedia Commons

Bullterrier

Forrás: Archive.org & Wikimedia Commons

Ugyan azt a témát feszegeti e cikk, mint amit a II. Nemzetközi Vadászkynológiai Konferencián hallhattunk dr. Horvainé dr. Szabó Mária genetikai témájú előadásában, számokkal, vizsgálati eredményekkel alátámasztva.
Hogy miért reklámozom ezt a sokak számára egyértelmű tévutat, vagyis a divat miatti öncélú, egyoldalúan küllemre való tenyésztést?
Ami ráadásul a tömegek, a kispénzű kutyakedvelők számára a lelkiismeretlen "kutyaszaporítók" közvetítésével válik valósággá.
Hogy tanuljunk belőle és tegyünk ellene! Hiszen mi vagyunk a vevők is!
Mert ki is a kutyatenyésztő?
Az az ember, aki hosszú éveken keresztül elméletben és gyakorlatban képezve magát, elhivatottságból felvállalja egy általa kedvelt faja egyedeinek továbbtenyésztését, nemesítését, melynek eredményeként az adott fajtára jellemző küllemi adottságokkal, viselkedési szokásokkal rendelkező egészséges egyedek remélhetők.
A szaporítót viszont a hozzá nem értés jellemzi és a gyors pénzszerzési vágy motiválja.
Amikor egy fajta "divattá" válik, ez magával hozza a fajta minőségi leromlását is, hiszen a megnövekedett keresletnek és a viszonylag olcsóbb árnak csak a fajtát hirtelen szaporítani kezdők tudnak megfelelni.
Ezért ajánlatos betartani azt a régi arany szabályt, hogy fajtatiszta kölyökkutyát csak tenyésztőtől, a fajtát jól ismerő és szerető gazdának az alomjából szabad vásárolni!
Csak felkészületlen, tájékozatlan emberek vesznek kutyát vásárban. Akinél pedig több fajta kölyökből is nagy a választék, már eleve gyanús...
Szóval a divat nagy úr, hatására könnyen elcsábul vevő és "tenyésztő" egyaránt.
Van aki mindenáron egyedit akar "alkotni", esetleg egy új fajtát kitenyészteni, mert erre sok példa van például az Egyesült Államokban. Egy egyedi szín, egy különleges fejforma extra bevételt jelenthet kitalálójának!
Az egészség, a szilárd szervezet és a fajta kialakulásában oly fontos tulajdonságok, viselkedésformák pedig mindig hátrányt szenvednek.
Legdurvább példaként a cikkben és az előadásban is az angol bulldogot, a német juhászkutyát szokták felhozni, de alig van még kutya fajta, mely mentes lenne az említett hátrányoktól.
Érdemes megfigyelni a frissen felfedezett ősi fajták küllemét és tulajdonságait, melyek szemünk előtt, az utóbbi évtizedekben kerültek kultúr környezetbe, vagy váltak ismertté. Most formálódhatnak, sajnos rossz irányba olyan karakteres, értékes jellemű ebek, mint a kaukázusi juhász, sarplaninac, tibet dog, azawakh, melyeket csak az menthet meg, ha nem válnak be divatkutyaként...
Csak jót tett a dobermannak, rottweilernek és más hozzáértést, határozott gazdát igénylő fajtáknak, hogy kimentek a divatból Magyarországon. A divathóbort most főleg az apróságok körében tombol...
De amiért elkezdtem gondolataimat leírni: az agár sem kivétel e jelenségek alól.
Bár angol agár volt életem első kutyája, a magyar agárral elég későn hozott össze a sors.
A fajtával kapcsolatos meglepetés első kiállítási próbálkozásomon ért. Nem azért, mert az én kutyámra azt mondta a bíró, hogy külleme miatt tenyésztésre nem javasolt, hiszen nem mindenki rendelkezhet interchampion várományos ebekkel. Amit láttam és hallottam, az lepett meg!
Vagyis kitartó futásra látszólag is alkalmatlan magyar agarak (dogszerű, vizslafejű) megfeleltek a standarnak.
 Sőt, elhangzott az a megkülönböztetés is, hogy verseny agár és "show" agár!
Eléggé meglepődtem! Mi az, hogy show agár?
Az agarak talán legősibb kutyafajtáink, kitenyésztésükben legdominánsabb ok, hogy szemre vadászva sebességükkel, kitartásukkal nagy biztonsággal terítékre hozzák a vadat. Ez valamikor az embernek létbiztonságot is jelentetett, nem csak sportot!
Tehát az agárnak nem csak úgy kell kinéznie, mint egy agár, hanem futni is tudni kell!
Hogy ezt a legfontosabb tulajdonságát ne veszítse el, a küllemi elbírálás mellett elsődleges kell legyen a munkában való bírálat.
Az agárral történő vadászat, mint elsődleges munkavizsga sok helyen kiment a divatból, lehetőségei beszűkültek. Ezért találták ki a verseny sportot, a pályán való futtatást, ahol fogadni is lehet, de egyetlen értékmérő a sebesség.
Nem kedvezett a magyar agárnak az a polémia sem, mely az 1800-as évek második felében zajlott a nagy hagyományokkal bíró magyar agarász társadalmon belül, vagyis hogy a vadászaton melyik a jó agár?
 A "sebes", vagy a "győzős"? Így aztán került vér az itthoni stabil állományba a sebesebb angol agárból jócskán.
A vadászat pedig nem csak másodpercekről, hanem intelligenciáról, rutinról, fejmunkáról és főleg kitartásról szól.
Valamikor ezeknek a szabályoknak megfelelően díjazták is az agárversenyek kutyáit hazánkban.
 Csak egy apró példa, hogyan változhat a standard és változtathat egy fajta küllemén.
Az 1904-as magyar agár küllemi leírásában még ez szerepel (Magyar Telivér Kutyafajtákat Tenyésztők Orgánuma):

a./ Fej

Hosszúkás, felülről is, oldalról is dupla ék alakú, igen enyhe, de jól látható stopvonallal. Szeme mandulavágású, középnagy, lehetőleg sötét. Tekintete nyílt éles, értelmes. Mindenféle látási zavar súlyos hibának tekintendő.

Az 1970-ben megjelent (Dr. Sárkány Pál által szerkesztett) A kutya tenyésztése, tartása, kiképzése című könyvben is még ezt olvashatjuk a magyar agárról:

Vagyis a "fej szikár, viszonylag a leghosszabb kutyafej. Stopvonala enyhe, kissé a kuvaszra emlékeztet."
Manapság pedig a 240.sz. FCI standard ezt írja: "stop: kifejezett".

FCI Magyar agár standard.

De nem apróságokon akarok lovagolni, csak érzékeltetni, egy genetikailag amúgy sem egységes állományban a lényegre kellene "szűrni"! A magyar agár tudjon futni, sebesen, de mégis győzősen, uram bocsá' legyen esze a vadászathoz és nézzen is ki úgy mint egy agár.
Volt aki megkérdezte Göllén Töpfner Józsefet, honnan tudja, hogyan nézett ki régen egy magyar agár?
 A küllem nem fikció, hiszen az Országos Agarász Egyesület régi vezetőinek, Retsky Andrásnak és báró Podmaniczky Frigyesnek a cikkei, valamint a fent idézett 1904-es küllemi leírás, de még a korabeli fotók is jó támpontkén szolgálnak mindehhez.

A Szalon Újság híradása a Mezőhegyesi agár Derbyről. 1904.

Mezőhegyesi agár derby résztvevői. 1904.

Úri közönség az agár derbyn. 1904.

Az OAE elnöke 1904-ben.

Ezzel kapcsolatos könyvtárazásaim eredményét apránként közkinccsé teszem.

Vadászok és nagy állatvédők, (magam is "nagy" állatvédő és vadász is vagyok, de elsősorban tanult szakmám szerint állattenyésztő) nem értik, mi szükség van még mindig erre az agaras vadászatra!
Remélem a fentiekből következik a válasz, úgy kell küllemre is tenyészteni, hogy az ne menjen a használhatóság kárára!

És hogy milyenek is voltak a magyar agarak?
Pár kép Szekeres Pál 1991-es OAE újraalapító és Keresztes János jelenlegi OAE elnök és Töpfner József gyűjteményéből, engedélyükkel:

Szilassy Ida agarai Tiszaderzsnél 1937. (Keresztes Jánostól)

Karvaly, magyar agár 1943-ból. (Keresztes Jánostól)

Szoboszlai Károly agár fotóiból. (Szekeres Páltól)

Odett és Alfonz futása  1980. (Töpfner Józseftől)

Magyar agarak a nagyharsányi kiállításon 1998. (Szekeres Páltól)

A természet maga örök szelekció, örök harc a létért, fennmaradásért és a életrevalóbbak génjeinek továbbadásáért.
Ahol az ember ebbe beleavatkozott, ott a szelekciót neki kell elvégeznie!
A háziasított, speciális célra szelektált hobbi és haszonállatok esetén pedig felelőssége van megőrizni az évezredes tulajdonságokat és az általa nemesített (!) fajtákat a jó gazda gondosságával, egészségesen továbbadni az utókor örömére...