Imrei Ferenc: V. Bödei Agármustra, 2016.10.08.

"Aki részt vett korábban a Göllei Magyar Agaras Találkozókon, abban úgy maradt meg emlékként, hogy jó hangulatú, kötetlen programként igyekezett összehozni a magyar agarak és általában az agarak rajongóit.
Ezt a feelinget igyekezett továbbvinni Tóth Zoltán, a Tigrisbundás magyar agár kennel tulajdonosa, aki immár 5. alkalommal szervezte meg Bödei Agármustra néven az ország agárkedvelőinek találkozóját.
Hogy miben különbözik ez a kis eldugott zalai faluban, Bödén megrendezett program a többi kutyás összejöveteltől?
Legfőképpen abban, hogy baráti találkozóként meghirdetve, ide bárki eljöhet, aki szereti a magyar agarat, illetve ezt a fajtakört, függetlenül egyesületi hovatartozásától. Ide minden évben érkeznek a tradicionális magyar agarak rajongóin kívül pálya agarasok és csak kedvtelésből agarat tartók is.
Az idei mustrán a rekord számú résztvevő között, hiszen több mint negyven agarat vezettek fel, különösen sokan voltak az újoncok.
És ez jó! Azt jelenti, hogy talán nem megy ki a divatból az agár és új lendületet kaphat az agarászat.
Reméljük, az új Vadászati Törvény és annak végrehajtási rendelete pedig újabb lökést fog adni ennek a hobbinak és még többeknek lesz szívügye a magyar agár feltámasztása, öröklött tulajdonságainak megőrzése!
A zömében magyar agarakon kívül megcsodálhattunk egyéb agarakat, mint a kis olasz agár, ír szarvasagár, afgán agár, angol agár, whippet, perzsa agár, hortaja és barzoj és gyönyörködhettünk futásukban is.
De talán kanyarodjunk vissza az ötletgazdához.
Talán Tóth Zoli sem gondolta volna, amikor lakóhelyéül választotta ezt kis zalai dombok közt megbújó falut, Bödét, hogy valamikor is az agarasok zarándokhelyévé teszi. Tenyésztőként, hagyományőrzőként és művész emberként adott volt az érdeklődés és a sok barát. A faluban pedig megtalálta a segítőkészséget, támogatást a rendezvény megvalósításához.
Ötödik alkalom révén megvan már a tapasztalat is a szervezésben.
Már pénteken érkezhetnek a távol lakók és azok, akik bírják a pálinka mustrával összekötött baráti ismerkedés és agarakkal együtt alvás nehézségeit.
Ujj Tibor polgármester támogatásával térítésmentesen rendelkezésre áll a kultúrház, ahol közös vacsorával, majd szombaton közös reggelivel merít mindenki erőt az agárfuttatásokhoz.
Minden évben volt valami egyéb program is a gyerekek, családdal érkezők számára, de idén olyan sok jelentkező volt, hogy más programra nem jutott volna idő. Így is sorba állás volt a futtatásoknál.
Szombatra a reggeli fagyot felváltotta a napsütés, így ideális körülmények között a focipályán került kijelölésre a futtató.
A helybeli segítők nekiláttak a vaddisznóból készült babgulyásnak, majd a házigazda közös fotózáshoz invitálta a megjelenteket.
Ezután egész nap folyt az agarak futtatása, ami különösen izgalmas volt azoknak a gazdiknak, akiknek ebe nem hogy igazit, de még műnyulat sem látott!
A nap legfőbb eredménye az volt, hogy ilyen vagy olyan technikával, párban vagy egyedül, de sikerült minden agárból előhozni az ősöktől örökölt tulajdonságot, a vadűzés hajlamát!
A legfárasztóbb feladat mégsem az agaraknak jutott, mivel Márton Csaba műnyúl igazítónak az ebédjét is csak kézből sikerült elfogyasztani.
És persze ne feledkezzünk meg a műnyúl húzók nehéz sorsáról sem...
Késő délután, amikor már mindenki kipróbálta agarát, a házigazda alkotásaiból, agaras festményeiből díjakat osztottak ki különböző címeken.
Legnagyobb érdeklődés és nevezés a "legszebb szuka" díjra (csak női felvezetővel) volt!
Természetesen örültek a nyertesek az áhított festményeknek, csattogtak a fényképezők. Az elkészült rengeteg fotó és videó felvétel erősíti majd az újonnan köttetett barátságokat és a beszélgetések közelebb hozzák azokat akik agaraikkal másként, máshol, de a sportok között átjárható módon képzelik el az agarászatot, versenyzést, agaras hobbit.
És ez a legnagyobb hozadéka a hasonló találkozóknak!
Köszönjük minden szervezőnek, segítőnek a kellemes napot és jövőre ugyanitt!
Imrei Ferenc"

Tulajdonképpen ennyi lett volna az eredeti írásom, melyet "A kutya" újságban szerettünk volna viszont látni és Petz Ági inspirálására készült.
Ezután a jó hosszú hatásszünet után közreadom (ha már agyaltam vele...), kiegészítve a szokásos, nem hivatalos szatirikonommal. Jó pár órám rá ment a fotók szelektálására, de hát nem csak magamnak csinálom.
Külön megosztom Szeifert Dia ez alkalommal készült fotóit is kontrasztként, milyen minőségű képekkel kéne nekem is a publikum elé lépnem. De majd talán a busás nyugdíjamból futi majd nekem is komolyabb felszerelésre...
Hát akkor következzen a kevéssé hivatalos szubjektív! De ugye nincs harag?