A tarlórépa betakarításával november 10-től megkezdődött Miklósfán a répasavanyítás időszaka.
A rutinosabbak a hagyományos miklósfai kovászos savanyítással, a biztonságra törekvők pedig az ecetes savanyítással tartósítják a kerekrépát.
Mivel még az Tiszántúlról is érdeklődtek a savanyítás itteni módszere iránt, ezért most az egyszerűbb, a káposzta savanytásánál is alkalmazott receptet osztom meg. A miklósfai kovászos savanyítás leírása pedig szerepel a Répakönyv 67. oldalán.
A Répakönyv című kiadvány 144 oldalon keresztül foglalkozik ezzel a Miklósfára oly jellemző növénnyel a tarló, vagy kerekrépával. 2011-ben jelent meg a Miklósfai Répafőző Verseny 10. évfordulója alkalmával és a Közművelődési és Városszépítő Egyesület most újra nyomtatott belőle, hogy a 2021. évi, 20. jubileumra ismét elérhető legyen. Megvásárolható az egyesület elnökétől, Kötelesné Arankától.
Ma már kaphatók légmentesen zárható, savanyításra alkalmas kerámiák és műanyag hordók, melyekben lehet savanyítani, mint régen a hordóban.
A meghámozott, nem túl nagy répát hámozás után répagyalun legyaluljuk, így a gyalupengék méretétől függően 20-30 mm-es répacsíkokat kapunk, melyeket az alábbiak szerint kezelünk:
6 kg gyalult répához 10 dkg sót, 10 dkg cukrot és 3dl 10%-os ecetet adunk, meghintjük 1 mokkás-kanálnyi kénporral és 2 mokkáskanálnyi szalicillel és az egészet alaposan összekeverjük.
Egyéni ízlés szerint lehet hozzáadni babérlevelet, fekete szemes borsot, csöves pirospaprikát, esetleg egy szál tormát.
Összekeverés után jól lenyomkodjuk, fóliával fedjük, vagy hagyományosan súlyozzuk, légmentesen lezárjuk. 3-4 hét után felhasználható.
Meg kell jegyezzem, a hagyományos módszerrel készültnek azért más az ízvilága...
Emlékezzünk a tavalyi Répafesztivál képeivel:
