Szent Miklós nap a Mindenki Házában. 2018.12.06.

A Közművelődési és Városszépítő Egyesület szervezésében idén is műsorral köszöntöttük lakóhelyünk névadójának napját.
A Szent Miklós szobornál kezdődött a program, rövid megemlékezéssel, mécses gyújtással.
Ezután a Mindenki Háza nagytermében az Óvoda nyagycsoportosainak Mikulás váró műsorára már izgő-nyüzsgő gyereksereg várta türelmetlenül a Mikulás érkezését.
Ilyenkor szokta az egyesület vezetősége díjazni, megköszönni azoknak, akik az elmúlt években kiemelkedően segítették a közösségi munkát. Idén Mozsolics Istvánné Magdinak és Spollár Istvánnak jutott a megtiszteltetés, hogy ünnepélyesen értékelte az egyesület eddigi lelkes segítségüket.
A Farkas Ferenc Zeneiskola Mikulás zenekara aztán újra a teli zsákos vendég felé irányította a figyelmet.
A Kerkítő foglakozás alatt a türelmetlen gyereksereg végre megpillantotta az érkező Télapót, akinek segítség kellett a sok ajándék szétosztásához.
Spontán produkciókban sem volt hiány, hiszen a Mikulás kérdésére, ki tud valami szép verset, vagy mondókát, legalább tucatnyian jelentkeztek szerepelni.
Mindenki bátran ment a szinpadra a megérdemelt ajándékért, néhányan még beszédbe is elegyedtek, fotózkodtak a Mikulással, akinek sajnos tovább kellett utaznia, hiszen annyi helyen várták még...
A műsor után finom házi kőtt rétessel, teával láttak vendégül minden megjelentet az egyesület önkéntes segítői.

Miklósfai adventi koszorú a Szent Miklós szobor elött.

Szent Miklós köszöntése .

A miklósfai nagycsoportosainak Mikulásváró műsora.

A közösségi munka idei díjazottjai: Mozsolics Istvánné és Spollár István.

Végre ideért a Mikulás bácsi!

Sokan készültek az üdvözlésére.

A miklósfai asszonyok finom teával, 

kőttrétessel várták a vendégeket.

A télifagyi gyerekkorom óta nem megy ki a divatból!

Fotóimból készült válogatás ide kattintva megtekinthető.

VII. Bödei Agármustra 2018.10.06.

Az a fránya idő az oka mindennek!
Aztán miért is kell szöveget írni a sok kép közlése ürügyén, mikor azzal megy el a legtöbb idő?
Na nem az írói munkásságom okán, bár Kötski tanár Úr már hatodikban megdícsért, hogy jól fogalmazok, de azóta se senki... Szóval azért írogatok, (nem a saját szórakozásomra) mert dokumentátor hajlamaim szerint a történések csak a képi és írásos emlékek megőrzésével, felidézésével csalhatók elő, különösen az olyan olvadó memóriájuaknak, mint én.
Az most ki van zárva, hogy olyan hosszasan méltassam a Tóth Zoli által hetedjére szervezett baráti magyar agaras találkozót, aki kíváncsi a mit-mikor-miértre, olvassa el a 2016-osban...
Azért röviden megdícsérem! Jó volt Zoli!
Valamit tudhat a fickó, mert minden évben annyian jönnek mindenhonnan, hogy sok.
Na meg a Jóistennél is lehet valami protekció, mert idén is ragyogó, meleg napsütéses időt rendelt.
Mivel tavaly kihagytam a nulladik napot, ezért idén puszta mazochizmusból elugrottam egy kis pálinkával, meg kanizsai debrecenivel, de mindenből bőséges volt a kínálat nélkülem is.
Minden a régi leosztás szerint: agarak párnákon, gazdik kemény deszkán. Az aszkétizmusban bajnok a motoros barátunk lett, aki párna, takaró és egyéb hívságok nélkül, sima párlatfűtéssel túlélte az éjszakát. Eddig úgy gondoltam, ilyesmire csak az oroszok képesek?!
A csoportos reggeli után most időben kivonultunk a fellobogózott rétre, ahol a szokásos főző csapat tüzes vízzel kínálta a későn ébredőket.
Mivel a közönség folyamatos mozgásban volt, most sem sikerült teljes létszámos csoportképet alkotni, de nem panaszkodhattunk, sokan eljöttek a törzsvendégek és az újak közül is.
Folyamatosan ment a futtatás egész nap és ha majd egyszer a motorizációban sikerül előrébb lépni, talán pergősebb lesz, de így is mindenki többször is meg tudta futtatni az agarát. Igazi öröm lehetett a gazdáknak, hogy minden először futó agár jól szerepelt, meg tudta mutatni ősi űző hajlamát!
Közben készült a finom ebéd és fogyott a sör...
Nem maradt el a lovas agárfuttatás sem, de a nap fénypontját a szépségverseny, vagyis az agarak díjazása jelentette. Sokan avanzsáltak titokban Zoli festményeire, meg nem mellékesen végre egymásközt a tradicionális magyar agarak legszebbjei is figyelmet kaphattak!
Köszönjük a segítőkőknek és elsősorban a Tóth családnak, hogy ismét megrendezték ezt a jó hangulatú, családias, agarász dzsemborit.
Először Szeifer Dia által készített videót ajánlom ide kattintva megnézni a Bödei Agármustráról.

Rövid kedvcsináló képriportom:

A nulladik napi keménymag...

Tóth Zoli igazi házigazdai szerepkörben.

Volt egy kis babázás,

meg agárral suttogás is.

A szokásos pálinkamustra sem maradt el.

Ez meg mind megmaradt....

Szombaton fellobogózott rét várta az agárfuttatást.

A VII. Bödei Agármustra most sem teljes csapata.

Idén különleges szabályok is voltak! Pl., hogy neugassá!

Megtiltották? Meg hát!

Voltak laza elengedések...

Voltak nyugtató elengedések...

Meg laza távolbanézések...

Aztán jöttek a nagy hajrák.

Nagy kanyarok.

Még műnyúl lefutás is történt!

Voltak látványos műnyúl húzók...

Kecsesek...

Szambázók!

Végül utol kellett érni a gazdit,

aztán lehagyni a lovat.

Boldog nyertesek a végén.

Hoppá! Végre engem is észrevettek!

 Valamennyi fotóm itt látható.

Székelyföldi Vadásznapok, Csíkszentdomokos 2018.10.12-13.

A 2011. évi kezdetektől fogva minden évben más megye ad otthont a Székelyföldi Vadásznapok programjának. Idén Hargitán volt a sor és ezúttal Csíszentdomokos vállalta fel a házigazda szerepét.
Az első napon a Csíkszentdomokosi Polgármesteri Hivatal dísztermében kezdődött a vadásznapi program, mégpedig vadászati konferenciával, melynek témái között szerepelt a leg égetőbb medve-ember együttélés még mindig megoldatlan problémája,  valamint az apróvad gazdálkodás.
A szombati hivatalos megnyitóra sokan gyűltek össze a csíkszentdomokosi sportpályán.
A vadásztársaságok képviselői már kora reggeltől a főzőversenyre való felkészüléssel voltak elfoglalva, míg a közönség a színpadnál gyülekezett.
A zászlók bevonulása után megnyitó és ünnepi köszöntő beszédek hangzottak el, majd tartalmas példabeszéddel Szent Hubertusz mise kezdődött. Az ünnepség hivatalos része az elismerések átadásával ért véget.
A nap további részében a kikapcsolódásé, szórakozásé volt a fő szerep.
A színpadon népitánccal, a főzősoron cigányzenével szórakoztatták a közönséget, majd szarvasbőgés bemutató és vadászkutya fajtaismertető következett.
Ezután a pályán az Országos Agarász Egyesület tartott ismertetővel egybekötött futtatási bemutatót, melyet a solymászok fellépése követett. A hagyományos vadászati módok e két fontos szereplőjének, az agarászatnak és solymászatnak a bemutatása azért is nagyon fontos Erdélyben, mert itt űzték elődeink legtovább a nagy terítékes hajtóvadászatokat, de mára ez a fajta vadászati kultúra szinte teljesen feledésbe merült.
A főzőverseny eredményhirdetése után a Csíkdánfalvi Népizenekar, nótaénekesek és spontán alakult zenekarok szórakoztatása mellett fogyott a vacsora és csak a sötétedés szabott határt a nótázásnak.
Jó szervezéssel, népes közönség érdeklődése mellett zajlottak a műsorok, melyek közül az agarászat-solymászat magyarországi fellépői adtak ízelítőt e két nemes sport szépségéből. A meghívást és a szíves vendéglátást ezúton is megköszönjük a vendéglátóinknak, Csíkszentdomokos Község Önkormányzatának és a Hargita Megyei Vadásztársulatoknak!
Rövid képriport:

A Mihályfa-Nagyecsed-Beszterce-Csíkszentdomokos útvonal hosszú volt, de kárpótolt bennünket az őszi táj.

Az OAE agarászainak egy része úton a Békás szoros felé.

Út közben csak megszemléltük ezeket a hatalmas esztena kutyákat.

Gyilkos tó.

A Gyilkos tó még nem látott magyar agarat,

de volt agár, amelyik fürdött is benne...

Átvágtunk a Békás szoroson, majd siettünk a vadászati konferenciára.

Telt ház a csíkszentdomokosi díszteremben.

Két előadó is érintette a súlyos medve problémát.

Agarászok tisztelegnek a bika teríték elött.

Zászlók bevonulása az ünnepségre.

Sokaknak első találkozás ez az erdők koronás királyával.

Egy közös fotó Demeter Jánossal, a Vadon Egyesület igazgatójával.

Táncoslábú fiatalok adták a délelötti műsort.

Dr. Kelemen Attila vadászkutya ismertető programja.

Hosszan sorakoztak a főzőverseny sátrai.

Tavaly óta már másodszor láthattak agarakat akcióban a székelyföldi vadászok.

A közönségnek a műnyúl elkapása is látványos.

Krekács Zoltán solymász bemutatója.

Székelyföldi solymászok is résztvettek a vadásznapon.

Regián Melinda énekel.

A vadász hölgyek egyenesen lefegyverzőek...

A gyerekek barátkoznak a mackóval.

A jó kedv fontos kellékei: desztillált víz,

csinos hölgyek,

és egyéb hangulatfokozók.

Vendéglátóinknak köszönet!

Itt a sötétség, de talán még a medve sem tudna véget vetni a jókedvnek...

Hazafelé ismét az őszi erdők színkavalkádja kísér.

Valamennyi fotóm ide kattintva látható.