A borotvált pázsit szép, de nem az én stílusom két okból.
A magasabban nyírt fű esetében lehet, hogy eggyel többször kell fűnyírózni, de több esélyt adunk a túlélésre azoknak a rovaroknak, békáknak, kuszmáknak, melyeket nem veszünk észre időben.
E miatt célszerű figyelmesen, lassabban nyírni, hogy élettel teli maradjon a pázsit.
Nem volt jó érzés, amikor korábban elvágtam egy békát, lábatlan gyíkot, mert amúgy is sokkal kevesebb van belőlük, mint húsz éve...
Ma például hátul, a "barátok temetőjénél" körbe kerítettem egy Kaukázusi-nefelejcset, amikor a fűnyíró kerekével arrébb toltam egy énekes rigó fiókát. Meg sem mozdult, elvonultam, lefotóztam.
Rajta kívül megmenekült egy hatalmas kuszma és egy gyepi béka is!
A domboldal damilozáskor is ezt az elvet követem. Csak virágzás után, magasra vágva, csak ha muszály...
Ha megtetszik egy vadvirág csoport, százszorszép, boglárka, szarkaláb, inkább kikerülöm, meghagyom míg el nem virágzik a méhek, dongók örömére.
Bár én is kapok érte, hogy nincs minden levágva, de inkább legyen másnak rendetlen, de nekem életteli a kert. A damillal borotválás pedig csak kerti pusztaságot eredményez.
Munka, kertészkedés közben is érdemes figyelmesnek lenni az apró csodákra, mert ilyenkor vesszük észre a tücsköt-bogarat, pillangót, madárfészket, fiókát, kisvarangyot, na meg azt is, ha levéltetvek lepik a rózsát...
Mai fotóim fűnyírás közben.
És ha azt hinné valaki, hogy így sose lehet befejezni, négy óra alatt mindent lenyírtam a 2500 négyzetméteres domboldalban és még fotóztam is...
 |
| Fűnyírás a baromfiudvarban. |
 |
| Körbenyírom a Kaukázusi-nefelejcset... |
 |
| Hoppá! Valaki lapul itt! |
 |
| Meg sem mozdul az énekes rigó fióka. |
 |
| Inkább arrébb megyek. |
 |
| A boglárkákat, szép mezei virágokat meghagyom. |
 |
| A nefelejcsek a kedvenceim. |
 |
| Na, meg a boglárkák... |
 |
| Néha át kell tévedjek a szomszédba is. |
 |
| De legalább feltűnik a sok levéltetű is... |
Valamennyi friss kerti képem itt.
