FeHoVa

Idén rendezték meg 20. alkalommal a budapesti Hungexpo területén a Fegyver, Horgászat, Vadászat nemzetközi kiállítást, amelyre most először én is ellátogattam.
Ennek apropója volt, hogy az Országos Agarász Egyesület a kiállításon szerette volna megtartani közgyűlését.
A programok között tagjainknak meglepetésként szerepelt volna egy ünnepélyes együttműködési megállapodás aláírása az Országos Magyar Vadászkamarával, melyre már egy éve készültünk, vadásznapokon való megjelenéssel, kapcsolatépítéssel, együttműködési ajánlattal!
Ezt az aktust egy újabb, jelentős mérföldkőnek tekintettük abban a munkában, amelyben az agarászat hagyományainak ápolásával és a Vadászati Törvény módosításához történő javaslattal szeretnénk elérni, hogy a magyar agárral való vadászat engedélyezésre kerüljön a fajta fennmaradásának és genetikai értékeinek megóvása érdekében.
Két nappal a szombati esemény előtt kaptuk a megdöbbentő hírt, miszerint néhány megyei kamarai elnök kezdeményezésére rendkívüli elnökségi ülést hívtak össze, melyen az utóbbi hetek két agaras orvvadászatról szóló cikkére hivatkozva leszavazták a már korábban elfogadott együttműködési megállapodást.
Tájékozódásként a somogyi és a sarkadi esetről szóló híradást ide és ide kattintva lehet megtekinteni.
Szeretném leszögezni, mindenfajta rapsickodásnak, az orvvadászat bármilyen módszerének ellene vannak azok az agarászok, akik hosszú évek óta vadásznapokon, újságcikkekben próbálják az agarászat körüli tévhiteket eloszlatni.
Az agárral való vadászat ősibb , mint manapság bármely másik, legális vadászati mód.
Mégis mostohagyerekként bánunk vele, hiába van ismét divatja és egyre nagyobb társadalmi elismertsége a hagyományok őrzésének, de valahogy a vadász társadalom még mindig fekete bárányként tekint az agarászatra. Az előző rendszerben, mint úri passziót tartották elvetendőnek, manapság meg egyszerűen vadorzási módszerként tekintenek rá!
Néhány esetből, mint a cikkek is mutatják csak érzelmi alapon lehet ilyen végkövetkeztetést levonni.
Az orvvadászat okozta károknak csak töredékét teszi ki az agaras vadfogás, főleg azokon a vidékeken, ahol az ilyen húsbeszerzésnek régtől fogva hagyománya van. Közismerten a puskás emberek okozzák a vadgazdálkodásnak a legtöbb kárt, mégsem jut eszébe senkinek, hogy ezért be kellene tiltani a lőfegyverrel való vadászatot! A cikkben említett élve megnyúzás meg hangzatos fogás a hangulatkeltéshez!
De maradjunk inkább a tényeknél!
Az agár régen a gazdájának vadászott! Ezért szó sem lehetett marcangolásról, megnyúzásról, mert az ilyen kutya nem érte meg a tenyésztési kort! Amikor pedig sportvadászatként űzték az agarászatot, akkor párban engedték az agarakat a nyúlra, futásukat, hajszájukat pontozták, értékelték. Nem a nyúlfogás volt az egyedüli végcél, ráadásul egy egészséges mezeinyúl egyáltalán nem volt esélytelen a küzdelemben...
És ezután nem akarom ecsetelni és viszonyítani a falkában vadászó kutyák módszeréhez, vagy a hurkoláshoz, de egy felelőtlen lövés okozta sebzéshez sem az agarászat etikai és a természetes szelekciót segítő vonatkozásait.
Az a vadász pedig, aki azzal dicsekszik, hány agarat (kutyát) lőtt ki egy szezonban, nagyon el van tévedve a problémák megoldásában!
Ugyanis soha nem a kutya a hibás tettei miatt, mert az ösztönei vezérlik. Mindig az embert kell keresni, adott esetben felelősségre vonni, ha a bajok forrását keressük. A kilőtt agarat a rapsic már másnap pótolja, a befogottat visszalopja...
A hangzatos kutyatámadások, balesetek mögött ugyanúgy az emberi felelőtlenség, hozzá nem értés bújik meg mint az elkóborolt ebek vadűzése, vagy az agaras vadorzás mögött.
Ennek pedig nem megoldása, ha a tisztességes, felelős kutyatenyésztőket rekesztjük ki, esélyt sem adva, hogy legálisan gyakorolják vadász hobbijukat. Mert tudomásul kell venni, a vadászó magyar agár csak úgy menthető meg, ha aszerint használjuk amire ki lett tenyésztve. Értékes tulajdonságai csak akkor maradhatnak fenn, ha az alapján szelektáljuk, minősítjük továbbtenyésztésre alkalmasnak, ha a vad űzése közben vizsgázik. Mi is vadászok vagyunk, csakúgy, mint a solymászok, íjászok, puskások és mi is ugyanazoknak a szabályoknak és vadász etikának akarunk és tudunk megfelelni, mint a többiek.
Csak egyenlő elbírálást kérünk és esélyt egy olyan magyar vadászkutyának és vadászati kultúrának, mely hagyományaiban párját ritkítja Európában!
Ez a semmilyen szakmai érvvel nem indokolható döntés a Vadászkamara részéről elkedvetlenítette az OAE azon tagjait, akik időt, anyagi áldozatot vállalva hosszú évek óta próbálnak tenni e nagy múltú civil szervezet fennmaradásáért és az agarászat feltámasztásáért.
De még nem adjuk fel! Amikor lehetőséget kapunk az érvelésre, érdekes módon még a laikusoknak is egyértelmű álláspontunk jogossága, csak a döntéshozók, jogalkotók akadékoskodnak mindig valamilyen mondvacsinált ürüggyel? Például mint legutóbb a vadászati törvényben, ahol a magyar agarat a falkakutyák közé sorolták be (!), melyekkel tilos a vadászat...
Agarak és agarászok márpedig lesznek, mint ahogy az elmúlt háromezer évben korábban is!
És nem csak azon fogunk munkálkodni továbbra is, hogy az agarászat a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Tárába bekerüljön, hanem azon is, hogy a vadászó magyar agár ezen a rögön kialakult minden értékes tulajdonságát megőrizve maradhasson fenn az utókornak!
Ezen a rövid kesergőn kívül azért írok pár sort magáról a kiállításról is, mert nekem újdonságként tényleg érdekes és nagyszabású rendezvény volt, ajánlom jövőre minden vadász és horgász ismerősömnek!
Szombaton 10-re értünk a kiállítás területére Keresztes Jánossal, az OAE elnökével.
A közgyűlés elnapolása ellenére azért néhány agarász társunkkal találkozhattunk.
A pénteki napon kapott egyesületünk lehetőséget a színpadi bemutatkozásra, melyen Susztek Tíbor elnökségi tag tartott tájékoztató előadást az OAE céljairól, a magyar agarakat pedig Szőke Mária és Nagy Olga kutyái reprezentálták.
Szombaton mindenkivel összefutottunk, kitárgyaltuk az eseményeket és miután Keresztes János sem követett el harakirit, megköszöntük a Vadászkamara standjánál Feiszt Ottó kamarai elnöknek és Pechtol János kamarai titkárnak eddigi támogatásukat. A Vadászkutya és a Nimród standjánál pedig szintén megköszöntük eddigi bemutatkozási lehetőségünket, valamint további biztatást is kaptunk ismeretterjesztő tevékenységünkhöz!
Csak töredékét láttuk a látnivalóknak! Rengeteg kiállító és rengeteg néző között lőttem pár képet. Egy egész napot el tudtam volna tölteni a színvonalas vadászati festmények, szobrok és preparátumok tanulmányozásával, hogy a fegyvereket, íjakat, távcsöveket és késeket ne is említsem...
Nem maradt idő sem a kutyakiállításra, sem a mindenféle kütyük, könyvek, ruhák, eszközök, de még a FeHoVa szépe választás megbámulására sem!
Kedvenc antikvár könyves standunknál megengedték, hogy a kezünkbe vegyünk egy nem eladó, de nekünk alapműnek számító agarász könyvet: Retski András Néhány szó az agarak futásáról című művét!
Viszonzásként és reklámként ide kattintva megtekintheted aktuális könyvkínálatukat.
Aszkéták módjára két kávéval éltük túl az egész napot, mert négy órakor szándékoztunk elindulni, hogy időben hazaérjünk.
Na ekkor kezdődött a nap legnagyobb kalandja!
Csupán 3 óra kellett ahhoz, hogy a parkolóból kiérjünk az útra, ahol szintén csúcsforgalmi dugó volt!
Ugyanis a szervezők arra már nem fordítottak figyelmet, hogy a parkolási díjat fizetők szeretnék kulturáltan elhagyni a kiállítást és ez forgalomirányítás nélkül lehetetlen!
Türelmes nép a magyar, mert sem dudálás, sem egyéb atrocitás nem történt a három órás és 50 méteres út alatt!
De azért 10.30-ra szerencsésen haza értünk Nagykanizsára...
Pár futtában készült kép a kiállítás forgatagából:

Állatos szobrok a kedvenceim

Viaskodó bakok, ez is egy műalkotás!

Békés big five!

Nagyon szép festmények is voltak a hazai alkotóktól

Feiszt Ottó, Keresztes János és Susztek Tíbor

Ez maradt nekünk! Szép álom csupán...

Az OAE göröngyös útjára is elkelne egy ilyen segítség!

Egy kis agarász vircsaft a FeHoVán

Majdnem elcsábultam a masszázsgépeknél...

A horgászbot erdőben meg majdnem elvesztem...

Egy kis Kanada a kanizsai Gémesi preparátor standon.

Ilyen szemekkel, ilyen nézéssel bármit meg lehet itatni a vadászokkal!

A Vadászkutya standjánál agarász hölgyekkel és magyar agarakkal

Kézbe vehettünk egy nem eladó agarász alapvetést!

 Kézbe ugyan nem foghattuk, de azért a végére nekünk is jutott látnivaló amikor felfedeztük éppen távozóban a mi  FeHoVa szépünket . Paparazzi szándékomra a bájos hostess hölgy azonnal közreműködő lett, értékelve érdeklődésünket megmutatta mit rejt a kabát! Visszanézve a hivatalosat, amit  ide  és  ide kattintva megnézhetsz, nyugodtan adhattunk Neki helyezést...

Alkalmi FeHoVa szépe fotózás

Az OAE elnöke adja át a díjat, egy puszit!

Valamennyi fotó ide kattintva, vagy a képgalériából megnézhető.