Imrei Ferenc: Az Országos Agarász Egyesület közgyűlése

Március 24-én tartotta meg az OAE 2012. évi közgyűlését Budaörsön, melyre az ország távoli vidékeiről, a zalai Mihályfától-Sarkadig, Hernádnémeditől-Nagyharsányig érkeztek egyesületi tagok. Igaz kevesen, de mind megszállott magyar agár kedvelők, tenyésztők.
Örültem, hogy olyan sokat emlegetett régi agarászokkal is találkozhattam, mint Szekeres Pál, vagy dr. Halmosi Szabolcs.
A kiküldött meghívó napirendi pontjai szerint beszámolók, tájékoztatók hangzottak el a magyar agár Hugaricum értéktárba kerüléséről, a vadászati törvény módosításáról, az agaras vadászvizsga szabályzat megalkotásáról, és annak esélyeiről, hogy a magyar agárral történő vadászat ismét legális vadászati mód legyen. Ez ugyanis lehetővé tenné, hogy az egykori kitenyésztési cél, a vad űzés újra szelekciós tényező lehessen és így a fajta speciális tulajdonságai ne vesszenek el a küllemi és egyéb sport célok hátterében.
Most, vagy soha! Mondták többen is e téma kapcsán.
A keretek és szabályok kimunkálása folyamatban van.
Az íjas vadászat is népszerűvé vált és elfogadott lett a világban és immár nálunk is. Miért ne lehetne az agarászat is?
Illeszkednünk kell a vadász társadalom már kialakult rendszeréhez és meg kell mutatnunk az agarászat szépségeit, előnyeit, rácáfolva az előítéletekre és a régi beidegződésekre.
Ehhez viszont nagyobb összefogásra lenne szükség az agarász társadalomban!
A különböző agaras szervezetek most külön utakon próbálnak meg tenni céljaikért, elképzeléseikért, melyekben nyilván vannak különbségek, ami nem baj. De kellene lenni egy fő irányelvnek, melyben egyezségre jutva közösen talán hatásosabban lehetne fellépni.
Lehet egyesületi életet élni, programokat szervezni kis létszámú baráti körben is, de komolyabb célokért, mint a magyar agarászat feltámasztása, csak komoly taglétszámmal és szervezettséggel lehet.
Néha beleolvasok levelező fórumokba és úgy tűnik, sok agarászt nem érdekelnek a szervezeti keretek, csak már történjen valami előrelépés, vagy csak futtathassa a kutyáját valahol. Talán még a tagdíjat is kidobott pénznek gondolják.
Pedig mennyivel más az, amikor például a Magyar Madártani Egyesület hallatja a hangját és mögöttük tíz ezres tagság áll! Például én is! Ott is van tagdíj, és én ezzel a szerény módon is támogatom céljaikat.
Az agarászok is sokat segíthetnek annak a kevés megszállottnak, aki pénzét, idejét nem sajnálva próbál kilincselni, futtatást szervezni, tenni valamit.
De hol a hátország? Hol a tagság? Akiknek az igényeire lehet "fent" hivatkozni?
Nincsenek illúzióim! Mindig volt és lesz az én homokozóm, a te homokozód...
De ha a magyar agár vadászkutya és most van a "most vagy soha"!?
Fiúk, lányok! Lépjetek be! Ha nem ebbe, de valamelyikbe!
A nevetekkel, a tagdíjjal, vagy egy rendezvényen való megjelenéssel is lehet mások munkáját támogatni.
Persze mindez csak egy személyes vélemény egy közgyűlés kapcsán...
A teljes közgyűlési anyag másolatát küldöm majd minden tag részére, most egyenlőre csak a szokásos képes beszámolóm következik:

OAE vezetőség: Susztek Tibor, Keresztes János, Töpfner József

Demonstrációs kutya piedesztálon

Blöki jól tűri, mert a szakértők már egymást vizsgáztatják

Nem csak a közgyűlésre vezető úton szórakoztunk jól, hanem hazafelé is...
Markovics Gyuri kívánságára Biatorbágy mellett meglátogattunk egy "fekete komondor" tenyészetet, majd miután ki kutyáztuk magunkat még megálltunk egyet fotózni Lovasberényben, a szebb napokat látott Cziráki-kastélynál. A kastélyról bővebbet megtudni ide kattintva is lehet.