Hétvége

A várva várt eső pénteken érkezett viharos széllel, nagy dérrel-durral, aztán lett belőle két nap 7 mm, vagyis egy gyengécske locsolásnyi...
A második költés feketerigó fiókái már kiugrottak a fészkükből, de a léprigó mamák még ülnek a tojásokon.

Léprigó mama gyanakodva figyel

Lassan elvirágoznak a peoniák

A kis gólyák már másfél hete kikeltek, de a költés eredményességéről még pontos adatokat nem tudok és fotózni sem volt értelme, mert alig látszanak a kicsik.

A Mindenki Háza újabb szépülése

A május 5-i Városszépítő Egyesületi vezetőségi ülésen eldőlt egy újabb fejlesztés és az Operett Gála sorsa.
A személyes viharoktól sem mentes ülésen szóba került az egyesület pénzügyi segítség kérésének Városi Közgyűlésen történő leszavazása, és a további lehetőségek a tartozások rendezésére.
Az egyesület nyitni kíván a munkahelyi közösségek felé is, hogy a ház minél gyakoribb használatával és egyéb programokkal stabilizálja a pénzügyi helyzetet.
A szabadtéri piknikező működtetéséhez padokat és asztalokat kellett felállítani. Az újabb társadalmi munkás művelet megkezdéséhez, a faanyag megmunkálás költségét, 40 ezer Forintot, egy vezetőségi tag előlegezte meg.
Ezután a munka oroszlán részét (vagyis teljesen) a Kertbarát Kör tagjaink végezték el.
Tehát május 16-19. között minden délután 4-7 fő tagunk fuvarozott, gödröt fúrt, padot, asztalt szerelt a Horváth testvérek irányításával.
Így 90 fő leültetésére és kiszolgálására nyílik lehetőség a kemence és grillsütő körül.
Május 20-án pedig már meg is történt a "beüzemelés", mert ezen az estén látta vendégül a Városszépítő Egyesület, Imre Béla szervezésében a horvát kamarai küldöttséget a ház udvarán.

Egyéb elfoglaltságom miatt én sajnos a fotoriporterségről lekéstem, de a kertbarátok és a vendégek vélhetően jól szórakoztak a tamburamuzsika mellett!
A június 19-i Operett Gáláig azért van még tennivaló, és vélhetően választott "hajcsárunk" meg is fog találni bennünket a további feladatokkal...

Újabb borverseny siker

A kanizsa újság híre szerint a szlovákiai Dunaszerdahelyen megrendezett MUN-DUS nemzetközi borversenyen, ahol kilenc ország 650 bormintája került bírálatra, Kápolnás Zoltán Förhénc hegyi Chardonnay borával ezüstérmet ért el.
Örülünk tagtársunk sikerének és kívánunk neki további eredményes borászkodást!

Mai állatságok...

Ma nyárias idő, 24 fok, csak eső nem akar lenni! Most már egy felhőszakadásnak is tudnék örülni...
Egy kicsit lazára vettem udvari teendőimet és közben távcsővel a kezemben felmértem a pillanatnyi költési helyzetet.
A rigók első költése nem lehetett túl sikeres, mert csak két feketerigó és két léprigó fiókát láttam a szülők által rendszeresen etetve. Most ülnek a tojásokon a második költéssel. A fenti ezüstfenyőn egy feketerigó a kapu melletti ezüstfenyőn léprigó, és a falat befutó japán vadszőlőn pedig tavalyi fészekben szintén feketerigó költ. Ezek egymástól kb.8-8 méterre vannak. A telek végén álló szelídgesztenye alsó ágán szintén léprigó költ, ezzel együtt négy tojó ül a fészkén és három fészek üres. Gilisztában most sem fognak dúskálni a szárazság miatt, talán ezért is kaptak rá a kutyatáp morzsákra.
Minden fészek alacsonyan van, max. 2 m magasságban.a fotózással túl közel kellett volna mennem, inkább nem zavartam őket.
Viszont sikerült lekapnom a szintén rendszeresen költő erdei pinty párt, bár a fotók 20 méterről készültek, olyanok is lettek..

A képen balról közelít a tojó a törzs jobb szélén kilógó fészekhez, a függőleges ág előtt a fióka feje látható

A tojó csőrében valami zöldet láttam, már túl van az etetésen

Erdei pinty-Fringilla coelebs fiatal hím egész nap a párjának dalol

A dolog érdekessége, hogy három éppen kirepülés előtti fióka van, az egyik már ágon csücsül, kettő pedig még a fészekben, mégpedig amelyikben tavaly is költöttek.
Ha már a költésnél tartunk. Az etető fölötti odúban nem költött a seregély idén először, viszont a szelídgesztenyén és a szomszédban egy akácfában levő harkály odúban igen. A cinegékkel sem tudom mi történt, mert egy fészekaljat sem láttam etetni!?

A béka termés annál jobban sikerült. A szomszéd tókában lekaptam a napozó ékszer- és mocsári teknőst, amikor az "első vízlépcsőm" fölött áthaladva egy brekkencsre zoomolok rá. A béka nem volt félős, mert utóbb kiderült a szemében már nem volt élet! Brutális képek-csak erős idegzetűeknek!!!

Középen az ékszer teknős tavirózsán napozik

Az óvatosabb mocsári teknős csak a fejét dugta ki

A békát nem egy anakonda ölelte körül...

Hanem egy orvosi pióca, mely a vérétől hatalmasra, ujjnyi vastagra hízott!

A béka már nem él, de a pióca még rá van tapadva

Eddig nem nagyon értettem mit keres az orvosi pióca-Hirudo medicinalis az én kis patakomban, de úgy látszik egy életerős békát is képes kivégezni...
A tókámba nem láttam belőlük, így az ottani halak, békák biztonságban vannak-tőlük legalábbis.

Napos időben villámgyors szitakötők cikáznak a tóka felett és rakják petéiket a növényzetre. Ezt szerettem volna megörökíteni, de jó, ha tíz képből egy sikerül. Szeretnék végre magam élességet állítani, mert a gép mindig másra élesít...

Nem látsz duplán, csak együtt csinálják...

És kopuláció közben még repülni is tudnak...

Ha érdekelnek a szitakötők, találtam egy csodás oldalt róluk, mely alapján beazonosíthatod fajukat.
http://szitakotok.hu/index.php?page=magyarorszag-szitakoeto-fajai
 Gratulálok a rendszerezőknek!
Na és nincsen vége virág nélkül! Íriszek!

Megint miklósfai lett a város bora!

Idén május 7-én, szombaton tartotta a kanizsai hegyközség  szokásos bormustráját, melyre 31 bormintát neveztek. A rangos zsűri nem volt lágyszívű, hiszen a 16 fehérborból csak kettőt talált kifogástalannak, azaz aranyéremre méltónak. Ezzel a két bormintával pedig a Miklósfai kertbarát kör tagja, Német József dicsekedhet! Az olaszrizlingje mellett nevezett Szentgyörgyvári Királyleányka bora még a megtisztelő " a város fehérbora" címet is kiérdemelte.

A Zalai Hírlap május 9-i számából

Gratulálunk Német József tagtársunknak az utóbbi évek kiváló borászati teljesítményéhez, hiszen az elmúlt évben, és idén is minden nevezett borával begyűjtötte  az aranyérmeket valamennyi borversenyen. A tavalyi évben először nyerte el miklósfai bor a város bora címet, de Németh József idén duplázott, amire még eddig nem volt példa! De, hogy a hozsannázást tovább folytassam, idén "a város vörösbora címet Horváth Miklós érdemelte ki, Látóhegyi Merlot-Shiraz borával. Szintén gratulálunk a szép teljesítményhez, és mivel más tollával ékeskedni nem nehéz, Horváth Miklós is tagtársunk a kertbarát körben, ezért az ő sikerük a mi sikerünk is!

Foto: Szakony Attila a zalaihirlap.hu képgalériából

Szívből gratulálunk mindkettőjüknek, bízva abban, hogy ez további inspirációt jelent nekik, és másoknak is a borászkodáshoz!
És persze titokban bizakodunk, hogy a legközelebbi Miklósfai Kertbarát Körös rendezvényen talán kóstolót kaphatunk e nemes nedűkből!

Ami a Répakönyvből kimaradt...

A lelkes kattintgatók kedvéért teszem fel a következő képet, mely a Répafőző Guinness rekord alkalmából megjelent füzet címlapját díszítette.

Óriás répa-répamese illusztráció

Azonnal beleszerettem ebbe a képbe, mert régi kedvencemet, a klasszikus orosz rajzfilmek és mese illusztrációk világát eleveníti fel. Ráadásul a régi répamese "főhőseként" a nálunk is ismert tarlórépa fajta, a sopronhorpácsi lila színét adja vissza.
Utána néztem a neten, ki lehet e remek szerzője. Most egy kis reklámot csinálok neki, mert megérdemli...
David T Wenzel egyéni hangulatú illusztrációi megtekinthetők a honlapján

http://www.davidwenzel.com/childrensart.html

A fia, Brendan Wenzel sem esett messze a fájától, bohókás állatfigurái szintén a honlapján nézhetők

http://www.brendanwenzel.info/

Majom

 A kedvenc képemet csak egy plakát fotójával sikerült a Répakönyvbe csempészni, de most tisztelegni szeretnék az alkotója előtt is. Gratulation Wentzel!

május 7.

Ma 19 fok, ragyogó jó idő! Mindenki kertészkedik, füvet nyír, mi is ezt tettük.
Különösebb esemény helyett beszámolok a Városszépítő Egyesület vezetőségének május 5-i gyűléséről.
Meghívott vendégként megkértem az elnököt tájékoztasson bennünket a Városi Közgyűlés történéseiről, az egyesület anyagi kérésének leszavazásáról. Állítólag van remény, hogy a polgármester újra Közgyűlés elé terjeszti a kérelmet és talán a túlköltekezés ellenére értékelik a városatyák, hogy itt komoly értékteremtés történt a Mindenki Háza felújításával és ez kevesebbe került a városnak, mint bármely más művelődési ház esetében.
Persze megint vannak újabb tervek is...
Június 19-én lesz az Operett Gála, és addig el kell készüljön a be nem fejezett kerítés és a kemence körüli padok, asztalok! Természetesen társadalmi munkában!
Megkérek minden Kertbarát Kör tagot, hogy lehetőségeihez mérten segítsen, hiszen közös érdekünk, hogy a Városszépítő Egyesület kikerüljön az anyagi kátyúból és ehhez anyagilag is sikeres rendezvények kellenek!
Az Operett Gálára készülnek a meghívók 2000 Ft-os belépővel, minél többen terjesszétek és segítsetek a belépők eladásában!
Pontos program és meghívó esetén részletesebben is beszámolok.
De hogy ne múljon el nap új képek nélkül, felteszem az elmúlt évi Dödölle Fesztiválon készült képeimet az alábbi képalbumba:
Imrei Ferenc webalbuma

Kele

Ma a másik szomszédban is vizitált a gólya. Valószínűleg a frissen kaszált fű látványa csábította ide, mert ebben, már megtapasztalhatták, mindig akad valami sérült falat, de legalábbis könnyebb meglátni a békát!

Lássuk a tókát!

a békák már időben lebuktak...

csalódottan távozik...

Leültem, így nyugodtan végigsétált tőlem 10 méterre a szomszéd kerítés melletti tókájánál.
Régebben hajnalban hozzánk is le szoktak szállni, a két roti nem zavarta őket. De amióta megvan a magyar agár és neveltje Morti, azóta nincs biztonságban semmi, ami mozog...(sajnos)!
A mozdulatlanság nekem eredményes volt, mert vígan előúszott a két ékszerteknős, akik ráadásul sikeresen át is teleltek a tóban!

Ez a brekkencs is megúszta

és a halak is bátrabban csipegetik a kenyeret.

Rigó mama is keresgél szorgalmasan

Fiókáknak giliszta, bogár dukál

erről az éhes csőrről majdnem lecsúsztam

Ő maga beéri a kutyák morzsáival is.

Dér!!!

Május 5-én hajnalban deres reggelre ébredtünk. Különösebb jelentőséget először nem is tulajdonítottam neki, mivel nálunk a "gödörben" gyakran előfordul az ilyesmi. De sajnos ez -2 fokkal érkezett, és másnap már egyértelműen látható volt, hogy súlyos károkat okozott több helyen. A kertben más nem fagyott el (remélem), mint a szőlő fiatal nedvdús hajtásai, de azok 80 %-ban és még 2 méter magasságban is.
Fekete év lesz ez sok kertbarátnak. Mórichelyen, liszói hegyen a korai, húsvéti jég tarolt, most meg szinte mindenhol a késői fagy. Nem csak a szőlőkben nagy a kár, van akinek 15 ha normann fenyő csemetéjét nullázta le.
Később a részletekről képpel is beszámolok.

Rigó család

Ebben a nagyon szeles időben egy örvös galamb "burukkolt" a tuja csúcsán.
A hangját itt hallhatod!
Csoda, hogy sikerült lekapni úgy 30 méterről.

Léprigó fióka kajára vár

A két fióka kitartóan követi a mamát

Éhes szájak

Virágzó rhododendron

És ami a kert ékessége - rigók dalolnak naplemente után. A feketerigó énekét itt meghallgathatod!

Hím feketerigó-Turdus merula

Már dalol is....

május másodikán

Beleznán dolgoztam, és hazafelé a felújított úton indultam el Jankapusztán keresztül. Már csak pár ház lakott, a kúria épülete (ahol állítólag az usztasákat kiképezték) is nagyon elhanyagolt.

Délután, a másnapi eső hírére gyorsan fűnyírózni, damilozni kezdtem. A damilozás a tuja sornál abba is maradt, mert egy új fotótéma megakasztott. Szerencsére magasan vágtam a kuszmák, békák miatt, amikor megpillantottam valamit a tuja tövében! Először azt hittem törékeny kuszmák tekergőznek, de Bogi észre vette, hogy ez bizony nyújtogatja a nyelvét! Az alábbiakban udvarunk első kígyó fotói láthatók!

Fiatal erdei sikló

Elaphe longissima

Kb.ötven centiméter hosszú lehetett, tehát van még nőni neki a felnőtt kori 150 cm hosszig!
Ennek csak egy komoly akadálya lehet! Mi örülünk a jelenlétének, hiszen védett állat, viszont a szomszéd telkeken prücskörésző gólya már veszélyesebb a kölyök és a felnőtt kígyóra egyaránt.
Ezzel még nem ért véget a váratlan fotótémák sora, mert a fűnyírók elpakolásakor elém került egy kölyök kuszma is. Ő viszont már megúszta az előbbi kélgyót! Hát ilyen a táplálék lánc!
Kertünkben nem mi vagyunk a csúcs ragadozók!

Törékeny kuszma, vagy lábatlan gyík

Anguis fragilis

És a meghagyott kígyó búvóhely napnyugtakor:

Boglárkás, pitypangos domboldal

De jó lenne profi géppel, profi képeket csinálni!