Népszerűsítsük tovább a magyar agarat! 2016.01.28.

A Kutya újság 2016. január-februári számában a „mit tudunk kutyáinkról” sorozatban a magyar agár került bemutatásra.

Bár nem tudjuk, ki a cikk szerzője, forrásként a Magyar Ír Farkasagár Egyesület és dr. Jakkel Tamás, a fajtagondozó magyar agár tagozat elnöke vannak megjelölve.

Természetesen örülünk minden magyar agarat népszerűsítő cikknek és reményeink szerint egyre többen felismerik e nemes vadászeb megőrzésre érdemes jó tulajdonságait.

Néhány apró részletben azért szeretnénk a cikk tartalmát saját ismereteink alapján kiegészíteni.

Hazánkban eddig publikált sírleletekből, archeozoológiai vizsgálatokból egyértelműen kiderül, hogy agár típusú kutyák folyamatosan jelen voltak a Kárpát-medencében a honfoglalást megelőző időkben is, így igaz az a sokak szerint elcsépelt szlogen, miszerint a magyar agár múltja az idők homályába vész… Erről a témáról reményeink szerint kiváló előadásokat hallhatunk majd a FeHova február 21-re tervezett programján!

„Hazánkban a rómaiak idején voltak agarak és azokkal agarásztak is, amit több domborműves ábrázolás bizonyít.”

„Hogy a magyarok hol és mikor kezdtek el agárral vadászni, nem tudjuk. Lehet, hogy honfoglaló őseink, mint pusztai nomád nép az új hazán kívül is ismerték és űzték az agarászatot. Mindenesetre ősi helyneveink között nem egyszer szerepel „Agárd”. Régi okmányokban, így az aranybullában is történik említés a lovászok, solymászok mellett pecérekről is, mint a király embereiről.”

A hort és az agár nevek említése szintén az agarak általános használatára és megbecsültségére utalnak.

Írásos emlékeink szerint az agarászat történelmünk folyamán változó intenzitással, de mindvégig a főurak és a nemesség igen kedvelt vadászati módja, majd úri sportja volt és később vált a közemberek vadászeszközévé.

„A XIX. század elején a napóleoni háborúk elcsendesedésével beállott az agarászat virágkora. Ebben az időben nevelkedtek fel az agarászat híresei, későbbi nesztorai, Pálinkás Samu, Retsky András, Nadányi Imre és mások. Ők voltak a mai agarászsport megalapozói. A nemes versengés fellendítésére Pálinkás Samu 1835-ben „Agarász Egyletet” alapított Széchenyi István gróf erkölcsi támogatása melett. Az egylet még ebben az évben megrendezte első versenyét a pestmegyei Kocsér pusztán.”

„1840-ben pedig már 78 taggal rendelkezett. Ebben az évben nyer billikumot a többi telivér magyar agár mellett először Angliából importált agár, amelyet Guyon Richárd gróf, a későbbi 48-as honvédtábornok hozatott be hazánkba.” Ez utóbbi mondat talán elgondolkodtatja a mai kétkedőket, mikortól datálódik az angol agár vérkeveredése a „telivér magyar agarakkal”. A magyar agarak alkonyát a vadászati szerepkör elvesztése és csupán a gyorsaságot preferáló pályaversenyzés népszerűvé válása idézték elő. Ebből következik a tenyésztési célok újragondolása. A magyar agár vadászeb, de ettől még lehet verseny, kiállítási és családi kedvenc szerepkörben is hálás társunk!

Valamennyi idézet dr. Patay Pál: Agarászat című cikkéből származik. Magyar lósport és lótenyésztés 1937.

Ezt követően sorra alakultak a megyei egyletek, melyek az Országos Agarász Egyesületben és később Agarász Szövetségben koordinálták tevékenységüket és jelentették meg az Agár Törzskönyvet.

Egészen a második világháborút követő rendszerváltozásig az agarászat főleg úri kiváltság volt, mivel a vadászati jog a föld tulajdonjogához, bérletéhez kapcsolódott. A proletárdiktatúra hatalomra jutásával a régi rend képviselőit, híveit üldöztetés, kisemmizés, emigráció, míg passzióit és kisajátított tulajdonait a megvetés és az enyészet várták. Az agarászat mellett képviselőjére, a magyar agárra is ez a sors várt.

Az elmenekült, vagy elhurcolt urak agarait sok esetben a cselédség, parasztemberek fogadták be, ismerve kiváló vadásztulajdonságukat. Ennek köszönheti a fajta megmenekülését és újbóli felfedezését. Érdekes módon Makk Károly: Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? című vígjátékához kerestek a hitelesség kedvéért magyar agarakat statisztálni. Ezen célból Szigethy Kálmán és dr. Holper Jenő szerzett be pár magyar agarat Nagyecsedről, Szoboszlay Károlytól, Bíró Lajostól és Polyáki Gusztávtól és vitte el a gödöllői MAFILM telepre kalandos módon, mivel Nagyecseden éltek még az agaras vadászatok illegálisan ápolt hagyományai…

A magyar agár eldugott udvarokban, rapsicok által megőrizve nem veszítette el eredeti szerepkörét, de emiatt folyamatos üldöztetésnek kitéve újabb feladatot kellett számára találni. Mint kiállítási és pályaverseny kutya szerepelhetett legálisan egészen mostanáig. De bízva a tradicionális magyar agár megőrzőinek áldozatos munkájában és az új Vadászati Törvény által biztosított lehetőségekben, vadászi tehetségének kipróbálása ismét megmérethetővé válik képességei sorában!

Talán meg is említhetünk néhány nevet azon tagjaink, az ország legrégebben magyar agarat tenyésztői közül, akik a kiállítási háttérbe szorulás ellenére kitartottak a tradicionális standard szerinti tenyésztés mellet: Keresztes János és Töpfner József. Az első MEOE standard leírás Patay Sándor útmutatásai alapján készült, mely még az 1904-es elveket tükrözi. Patay Sándor volt egyesületünk egyik mentora a régi háború előtti agarászok közül.

A későbbi standard módosítások nem kedveztek a fajta küllemének sem, mivel valószínüleg az angol agártól való egyértelmű megkülönböztetés lehetett a cél, azok részéről, akik nem ismerték eléggé a fajta történetét.

Két mellékelt fotó forrását szeretnénk még pontosítani:

Az két fotó blogom cikkében jelent meg először a források megjelölésével, (http://imreiferenc.blogspot.hu/search/label/magyar%20ag%C3%A1r?updated-max=2014-08-05T23:53:00%2B02:00&max-results=20&start=16&by-date=false), melyben tévesen Dr. Anghi Csaba: A kutya című könyvére történik utalás a standard kapcsán. Ez a hiba javításra került, hiszen az idézett könyv szerkesztője dr. Sárkány Pál. Szerepelt később az OAE portálján is 2014.12.12-én a mellékelt módon, vagyis Szekeres Pál címkézésével. Az első kép Szoboszlai Károly fotója és Szekeres Pál közvetítésével került hozzánk. A második képen Szilassy Ida agarai láthatók Tiszaderzsnél. E témájú fotók 1982-ben Varga Gyulától kerültek Keresztes János és dr. Halmosi Szabolcs tulajdonába.

És végül idézzük újra a fajtát, sokszínű tulajdonságait népszerűsítő cikkből a számunkra legkedvesebb mondatot: „Napjaink tenyésztői a korabeli forma megőrzését tűzték ki célul, kizárva az idegen hatásokat.”

Így legyen! Ilyen célokért érdemes hagyományainkat ápolni, fajtáinkat megőrizni!

Imrei Ferenc

Szilassy Ida agarai Tiszaderzsnél 1936.

Budai Beatrix koncertjén. 2016.01.14.

Budai Beatrix, a magyar nóta éneklés sarkcsillaga karrierjének újabb állomásához érkezett.
Január 14-én a budapesti Duna Palota színháztermében tartotta első lemezbemutató koncertjét.
Az est vendégeként fellépett Tarnai Kiss László, a fellépést kísérte Lakatos Miklós és zenekara.
Budai Beatrix eddig már négyszer volt szereplője a Miklósfai Kertbarát Kör által évente szervezett hagyományos nótaesteknek és most kedves figyelmességből Ő küldött meghívást és tiszteletjegyet körünk részére.
A meghívást elfogadva öten utaztak fel a koncertre. A vezetőséget Horváth József titkár képviselte, aki egy virágcsokor kíséretében adta át a Miklósfaiak üdvözletét a művésznőnek és gratulált a produkcióhoz.
Mivel én sajnos egyéb elfoglaltságom miatt nem lehettem részese és megörökítője az eseménynek, ezért híradást róla ide kattintva lehet elérni.
Budai Beatrix 2011. évi miklósfai fellépéseiről ide és ide kattintva lehet nosztalgiázni...
Pár régi fotó ízelítőül:

Budai Beatrix és Tolnai András a 2015. évi Miklósfai Nótaesten. 

Budai Beatrix miklósfai rajongói között, a 2011.11.05-i Miklósfai Nótaesten.

Budai Beatrix legidősebb rajongójával, a 90. éves édesanyámmal.

Budai Beatrix 2011. novemberében Miklósfán.

Budai Beatrix 2011.02.26-i Miklósfai Nótaesten.

Budai Beatrix Miklósfán.

Budai Beatrix a színfalak mögött...

A Dr. Kotnyek István Miklósfai Kertbarát Kör közgyűlésén. 2016.01.15.

Január 15-én, pénteken tartotta a Miklósfai Kertbarát Kör éves közgyűlését.
A 18 órakor kezdődő eseményt sokan megtisztelték jelenlétükkel, hiszen a 76 fős tagságból 46-an megjelentek.
A hivatalos program előtt Imrei Ferenc falugazdász tájékoztatót tartott az új őstermelői jogszabályokról, majd Lovász László ismertette az Oxyfával, annak termesztésével kapcsolatos tudnivalókat.
A határozatképes ülés legfőbb napirendi pontjai az elmúlt évi munka értékelése, a pénzügyi beszámoló és az idei tervek megvitatása voltak.
Németh József körelnök beszámolójából kiderült, hogy színes, változatos szakmai és szórakoztató programokat biztosítottunk nem csak a tagságnak, de bármely érdeklődőnek, mivel rendezvényeink bárki által látogathatók.
Csak a legfontosabbakat kiemelve, a másodjára szervezett pálinka mustra, a borverseny, a borászati előadások, a szlovéniai kirándulás és a nótaest mind nagy létszámú, sikeres rendezvényként szerepeltek a miklósfai műsorválasztékban. Tagjaink továbbra is társadalmi munkában gondozzák az általunk emelt Szentgyörgyvári-hegyi hegykapukat.
A kör tagdíjbevételeiből és rendezvényeiből finanszírozza működését és mint 13 éve, most is plusz maradvánnyal, pénzügyi tartalékkal nyitja az új évet!
Németh József felvázolta az idei programtervet, mely még pontosításra és később meghirdetésre kerül.
Idén is részt veszünk nevezéssel és segítéssel a Répafőző Versenyen január 23-án.
Február 20-án kerül sor a III. Miklósfai Pálinka Mustrára, majd 26-án Vida Péter szekszárdi borászt várjuk egy előadásra.
Márciusban növényvédelmi előadást tervezünk, április 02-ra pedig a borversenyünket. Szintén áprilisban, 24-én lesz a hagyományos Szent György napi áldás és a családi napunk.
Május 28-ra tervezzük idei kirándulásunkat a Csopaki Borvidékre.
November 5-re pedig az elmaradhatatlan Nótaesttel zárjuk idei rendezvényeink sorát. Természetesen az önkéntes munkákból sem lesz hiány...
A hivatalos program után mindenki maradt még, hiszen a "bort hozzatok" felszólításnak olyan sokan tettek eleget, hogy egy hirtelen borverseny is kitellett volna a sokféle bor mintából.
Körünk jó működését mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy egyre több a kanizsai és vidéki tagunk és mindig van újabb jelentkező!
Tagjaink közt tudhatjuk Nagykanizsa Város polgármesterét és alpolgármesterét is, akik szemmel láthatóan jól érezték magukat és kitartottak velünk a programzárásig.
Rövid képes beszámoló a közgyűlésről:

Németh József  elnöki beszámolója.

46 fő megjelent tagjaink közül.

Lovász László tájékoztatója az Oxyfáról.

A hivatalos program utáni rögtönzött borbírálat.

Abszolút családias a hangulat.

Mindenki önként járul Gárdonyi Józsi elé a tagdíjat leróni! Bár mindenhol ilyen lenne a fizetési fegyelem...

Te már fizettél?

Idén is jó programoknak nézünk elébe!

Valamennyi fotóm ide kattintva megtekinthető.

Meggyvágó

Már megint egy nagy koppanás hallatszott a nappali ablakán!
Sajnos a madáretetőkre néző ablakunk 3,6 méter széles és az ég tükröződése rendre megtéveszti a madarakat. Érdekes módon csak rigók, meggyvágók és harkályok repültek eddig neki, más magevők, cinegefélék nem.
Megelőzésként nem vált be a sólyom röpkép, a vadszőlő hosszúra meghagyott indája sem, marad tehát a szúnyogháló, ami fix ablakon azért elég fura...
Szóval megint egy meggyvágó volt az áldozat. Szegényke kábultan feküdt a cukorsüveg fenyő alatt. Szerencsére nem szegte a nyakát, finom masszírozgatás közben a madáretetőbe tettem, majd negyedórás erőgyűjtés után tovarebbent.
Ezt megúsztuk!

Adventi koszorú készítés. 2015.11.26.

A mai napon elkészült az Adventi koszorú a Szent Miklós szobor előtt.
A Kertbarát Kör felkérésére ismét összefogtak a Mi-NŐK klub tagjai, hogy elkészüljön Miklósfa ünnepi dísze csakúgy, mint tavaly.
A fiuk a fenyőgallyat és az elektronikát biztosították, a tíz fős hölgycsapat pedig rekord idő alatt természetes egyszerűséggel feldíszítette a kis bála alapra rakott koszorút.
A jó munka jutalmaként a Mindenki Házában még elidőztünk egy kacsazsíros "zsírosdeszka" partin, ahol forralt bor mellett melegedtünk.
A kertbarátoknak is lesz még teendőjük, hiszen megérkeztek a gyűjtésből finanszírozott Betlehem figurák. Reméljük Karácsonyra időben elkészül a házikó és a díszkivilágítás is, hogy tovább emelje lakóhelyünk ünnepi hangulatát és példázza az eddig is példaértékű közösségi összefogást!
Képek a közös munkáról:

Márton napján Surdon és Nemespátrón. 2015.11.11.

Idén, Márton napján igazán meglepett bennünket az időjárás.
Szokatlanul meleg napfényes idő köszöntött ránk, mintha június akarna lenni...
Nagykanizsán 23,8 C fokot mértek. Mindenfelé méhek, szitakötők, pillangók és egyéb rovarok röpködtek és a váratlan virágnyílások (kankalin, fekete hunyor, ibolya) jelezték a vénasszonyok nyarának, szolidabban az "indián nyárnak" a végkifejletét.
Vidéki utamról hazafelé tartva a hétköznapi táj, az őszi köntösbe öltözött zalai dombvidék sokszínűségét próbáltam megörökíteni Surd község kastélyparkjában, a surdi hegyen és Nemespátró környékén.
Pár jellegzetes kép a környékről:

A surdi horgásztó

Öles platán a surdi kastélyparkban

Kilátás a nemespátrói gerincről

Harangláb a surdi hegyen

Őszi színorgia a surdi hegyen

És egy csodás pihenő

Miklósfai Mindenki Háza

Valamennyi ekkor készült fotóm ide kattintva megnézhető.

A Mi-NŐK klub Márton napi vacsorája. 2015.11.11.

Ismét közös főzőcskézéssel búcsúztatták az évet Márton napján a miklósfai Mi-NŐK klub tagjai.
A már hagyományosnak számító családias rendezvényre már délutántól készültek a konyhatechnikai fogásokra kíváncsiak, Rákhely Árpád szakoktató irányításával.
A Németh Gézáné Irénke által készített természetes dekorációkkal megint egyedire sikerült a teríték.
Az idén is ínyenc menüvel lepték meg a hölgyek a párlatokkal, jó borokkal érkező férfinépet és saját magukat!
A menü gombaleves volt, melyet tárkonyos-gyömbéres szósszal tálalt sült kacsacomb követett és desszertként tejszínhabos gesztenyepüré zárt.
A nőklub elnöke Iványiné Margitka apró ajándékkal köszönte meg Rákhely Árpád fáradozását, segítségét. majd a vacsora elfogyasztása után a helyi borok kóstolgatása közben hosszas beszélgetéssel zárult az est.
A kertbarátok ismét felkérték a hölgyeket, hogy az Adventi koszú készítését vállalják fel, mert a tavalyi nagyon jól sikerült! A fiuk az alapanyagok biztosításához és a Betlehem elkészítéséhez tettek jelentős anyagi és munka felajánlást.
A sok-sok téma után nagy sikere volt a hagymás kacsazsír tunkolásnak, ami után persze inni kellett, na meg nótázni...
Rövid képriport:

Irénke és Géza designerek terítéke.

És azok a mesés kacsacombok!!!

A combokat locsolni is illik.

Ilyen a porhanyós, sült kacsacomb tárkonyos-gyömbéres szósszal, sült burgonyával.

Iványiné Margitka klubelnök köszöntője.

Rákhely Árpádtól mindig tanulnak valami finomságot.

A kacsa is úszni kíván...

Ajjajj! Ezt mind én ettem? Vagy csak a blöki fogja?

Kacsazsírt tunkolni jóóóóóó!

Valamennyi kép ide kattintva nézhető.

A Miklósfai Kertbarát Kör évadzáró "fűnyírása" ürügyén... 2015.10.22.

Már megint visszafelé megyek az időben...
De mindig akad néhány kisebb, de akár nagyobb program is, amelyeken kattogtattam a fényképezőt, de írni meg nem volt időm.
A miklósfai Kertbarát Körben kialakult szokássá vált, hogy a rendszeres fűnyírásokon, társadalmi munkákon résztvevők megvendégelik magukat az "évadzáró fűnyíráson".
A borkínálás mindig természetes, de ilyenkor az amatőr szakácsok valami sütögetést is összehoznak. Általában tányérozón sült tarja, burgonyával, savanyúval a menü és a vacsora közben terítékre kerülnek a még ki nem beszélt dolgok, folyamatban levő programok.
Idén is nőtt a fű és igény is volt az évadzáróra, annyi különbséggel, hogy mivel a Tormák már lenyírták magukban a füvet, a többiekre csak a közös kóstoló várt.
A rendhagyó programra október 22-én került sor a Midenki Házában.
Korábban ilyenkor tartottuk hagyományos családi napunkat, amit idén, nem bízva az időjárásban már május 26-án megtartottunk a Szent György napi szőlőszenteléssel egybekötve!
Az évadzáró vacsorán persze téma volt a következő nótaest, meg a szüret és az újborok...és úgy tűnik, közadakozásból összejött a pénz idei vállalásunkra, egy tartós használatú Betlehem felállítására.
Köszönjük mindazoknak, akik pénzt, munkát és segítséget ajánlottak az idei Betlehem és az Adventi koszorú megvalósítására!
A szokásos tarjaevős, borivós képekből néhány emlékként:

A párán túl a szakácsok minősítik az idei roséet!

Keine panic! Semmi sem látszik a korcigazításból!

Kulturáltan, kulturált környezetben ittunk Bébecz Evelin grafikai tárlatán...

Már megint tarja...

Meghallgattuk a Dankó Rádió riportját is Gárdonyival.

Esztéta és elnök asszony elemzik a tényállást.

Valamennyi ekkor készült fotóm itt, webalbumomban megnézhető.