Imrei Ferenc

2013. november 27., szerda

Márton napi főzőcske.

A Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület klubjai közül az utóbbi években nagyon ambiciózusan fejlődik a MI-Nők Klub!
Nagyon jó csapatépítő és szórakoztató programokat találnak ki a miklósfai hölgyeknek és mindenhol ott vannak, ahol főzéssel, finomságokkal segíteni lehet a miklósfai események színvonalasabbá tételében.
Már szinte hagyományosnak számít a Márton napi főzőcske rendezvényük, ahol ismét Rákhely Árpád szakoktató útmutatásai szerint történt az ünnepi terítés és az ünnepi fogások elkészítése is.
A menü sült libacomb volt burgonya pürével, párolt káposztával. Desszertként házi szilva lekváros kukorica málé került az asztalra.
A meghívott fiuk csak a pezsgők és újborok kínálásáról gondoskodtak...
Rákhely Árpád szigorúan felügyel a teríték, az étel elkészítés és kiporciózás helyes szakmai fogásainak betartására és a miklósfai lányok nagyon sok hasznos fortélyt sajátítanak el tőle!
Iványi Margit, a klub elnöke és motorja ezzel az esttel zárta a nőklub ez évi rendezvényeit, megköszönte a tagoknak és Rákhely Árpádnak az eddigi közreműködést.
Kiss tanárnéni beszélt a Márton napi szokásokról, majd pezsgős koccintással kezdetét vette a vacsora és a beszélgetés.
Remélem még sok hasonló programban lehet részem, hátha még egyszer főzni is megtanulok?

Ilyen mesteri terítést csak tanulni lehet...

A gőzön át feltűnnek a lelkes háziasszonyok.

Rákhely Árpád szerint tökéletesen átsült a libacomb! És igaz!

Iványi Margit megköszöni az éves munkát.

A teríték gyönyörű, a libacomb remek!

Az idei borok is könnyen csúsznak...

Őszi hangulat a terítéken.

A szilvalekváros kukorica málé igazi ínyencség.

Mindenki elnyeri jutalmát...

Valamennyi kép ide kattintva megnézhető.

2013. november 26., kedd

Magyarnóta est a Mindenki Házában, 2013. november 9-én.

Egy kissé elmaradtam a hírek, történések naprakész megosztásával, de mindig nem érhet rá az ember, na meg az éjszakába nyúló képfeltöltéshez sincs sokszor türelem...
De a szép emlékeket sohasem késő felidézni és munícióm lesz még akkor is, ha a fél méteres hótól három hétig ki sem lehet mozdulni a házból!
A Dr. Kotnyek István Miklósfai kertbarát Kör minden év novemberében tartja hagyományos nótaestjét, melynek a kellemes kikapcsolódáson kívül az is a célja, hogy a bevételből és a tagdíjakból finanszírozni lehessen majd a jövő évi szakmai programokat, hiszen mindent önerőből hozunk létre.
A Mindenki Háza nagyterme az alkalomhoz illő terítékkel várta a vendégeket.
A házias vacsora után Farkiss Béla és népi zenekara szórakoztatta a közönséget, majd Kalmár Magda és Bokor János előadói estje következett.
Jó hangulatban nem volt hiány, hiszen sok dalnál nem csak a cigány zenekar, hanem a közönség is "kísérte" a művészeket!
Ismét színvonalas estnek lehettünk részesei, mely után a fellépők ismét úgy nyilatkoztak, a miklósfai nótaestek hangulata már pesti körökben is ismert, ide mindig szívesen jönnek fellépni!
A cigányzenekar átvonult a kisterembe, ahol hajnalig kísérték a nótázni vágyókat, miközben a nagyteremben Húros Tibi csapott a húrok közé, hogy táncra penderítse a nosztalgia zenére éhes bálozókat.
A rock and rollt csak a tombola húzás akasztotta meg rövid időre és ahogy ilyenkor lenni szokott, fogyott a kalória és az Unicum hajnalig...
A telt házas bál méltó zárása is volt egyben a Kertbarát Kör idei rendezvényeinek, melyek a szórakozást és a szakmai fejlődést egyaránt szolgálták tagjainknak és az érdeklődő vidékieknek egyaránt.
Most egy kis fenyőzés következik, majd hamarosan a Karácsonyi ünnepek és januártól új év, új ötletek, Répafesztivál, báli szezon...gyanítom lesz még miről beszámolnom!

Csak néhány fotó a Nótaestről, mert előtte a 40. érettségi találkozóm lemerítette az akksit:

Kalmár Magdát Farkiss Béla cigányzenekara kíséri

Minden hely elkelt a Mindenki Házában.

Bokor János bársonyos hangja sokakat elvarázsol.

Kalmár Magdával együtt dalolt a közönség.

Jó kedvvel, jó kedvet csináltak a vendég művészek!

Előadás után a bálozók vették birtokba a placcot.

Húros Tibi mindig kedvet csinál a tánchoz!

A végén csak homályos mozaikokból kellett összeraknom a sztorit...

A készült fotók a képgalériában is, ide kattintva megnézhetők.

2013. november 8., péntek

Életem első újságcikke.

Rég volt, szép volt, amikor a Gödöllői Agrártudományi Egyetem előadóiban koptattam a padot 1974 és 1979 között.
Zentay Béla barátom és csoporttársam kezdte szervezni a Gödöllői Vadászíjász Klubot, ami akkor még nagyon újdonságnak számított.
Nem is emlékszem pontosan, hogyan kezdődött, vagyis én hogyan cseppentem bele, de Fábián Gyula professzor, az Állattani Tanszék vezetője lett a legfőbb patrónusunk és segítőnk.
Fábián Gyula még fiatal korában, amikor a MTA Tihanyi Biológiai Intézetében dolgozott, került kapcsolatba az íjászattal. Ekkor még csak a sport íjászat volt hivatalosan elismerve, de Őt a vadász íjászat, az íjkészítés és a régi korok íjainak rekonstrukciói érdekelték igazán.
A mi évfolyamunkon szerveződő kicsi, de lelkes csapathoz csatlakoztak mások is, akiket a vadász és lovas íjászat, számszeríjazás, íjkészítés érdekelt.
Professzorunk és a visegrádi vadőr barátja, Luther András igyekeztek átadni az általuk megszerzett ismereteket és mindketten igazi jólelkű úriemberek voltak!
Stencilezett magyar fordítását olvastuk Saxton Pope könyvének Ishiről és az amerikai íjászat hőskoráról.
Akkor még íjat és nyílvesszőt sem lehetett idehaza vásárolni, ezért eleinte kölcsönkaptuk a prof Bear Kodiak, a rekonstruált hikszosz és ősmagyar íj replikáit és a maga faragta Osage orange íját, saját készítésű nyílvesszőivel. Csak később tudatosult bennünk, micsoda bizalom és megtiszteltetés volt ez irányunkban!
Egyetemi éveink alatt kutattuk, hol lelhetők fel osage orange és tiszafák, melyek akkor a legjobb íj alapanyagok voltak. A nyílvesszők készítéséhez leutaztunk a kecskeméti baromfi vágóhídhoz pulykatollat gyűjteni. Később már vásároltunk Ausztriában Alois Zoff, majd Hoyt Hunter íjakat, sőt részt vettünk egy nemzetközi íjászversenyen is Bad Goisernben.
De ez már egy másik történet...
Nem nagyon volt szakirodalma sem az íjászatnak, csak a történelmi utalások, csaták, háborúk leírásakor emlékeztek meg esetleg az íj, mint fegyver szerepéről.
Pethes Józsi barátom és szobatársam biztatására kezdtem el az irodalmazást, hogy az íjászat történetéről írjak egy cikket, amit majd beprotezsál az egyetemi lapba, ahová Ő már rendszeresen írt.
A Mezőgazdasági Mérnök gyakornokaként kezdte újságírói pályafutását, amire már akkor is céltudatosan készült. Rajta kívül olyan nagyságok kezdték itt az újságírói szakmát, mint Zala Simon Tibor, alias Rozsdás, Schlett Pisti, Hollós Laci, Bencsik Gábor.
Tehát ekkor, 1977-ben íródott első írásom, melyet a garázs újság selejtezése során találtam meg és visszaolvasva teljesen vállalhatónak tűnik ma is.

Mezőgazdasági Mérnök, a GATE hivatalos lapja.

Első cikkem az íjászatról.

2013. november 7., csütörtök

II. Nemzetközi Vadászkynológiai Konferencia Gödöllő 2013.11.04.

Az előző évi sikeres rendezvény után idén másodjára szervezte meg A VADÁSZKUTYA magazin szerkesztősége a Vadászkynológiai Konferenciát a gödöllői Szent István Egyetemen.
A Rektori díszteremben megtartott konferencia kísérő programjai különböző vadászkutyás gyakorlati bemutatók voltak, melyek között a maguknak egyre hangosabban helyet követelő agarászok is részt vettek.
Az Olajos-réti Magyar Agár Kennel szervezésében Babaton láthattak coursinget az érdeklődők.
Az ünnepélyes megnyitóra vadászkürtök adták meg a jelet, majd Babiczky Attila és Ujhelyi Tamás mondtak köszöntőt és mutatták be a vendéglátókat és támogatókat.
A házigazda intézmény nevében dr. Csányi Sándor köszöntötte a megjelenteket, akik között szép számmal voltak fiatal hallgatók is.
Kálinger Zsolt atya, aki maga is vadászember, a Hubertusz napra való emlékezés után megszentelte a MOVKE bevonuló zászlaját, melyre a támogatók képviselői egyenként szalagot kötöttek.
A szakmai előadások koordinátora, az Országos Magyar Vadászkamara kynológusa, dr. Sándor Gyula ismertette a tematikát, mely szerint a 25 perces előadások után lehetőséget kapott a közönség a kérdezésre.
Az egészségügyi blokkban a vadászkutyákat is érintő olyan súlyos betegségekről esett szó, mint a gennyes méhgyulladás, szívférgesség, veszettség és az Aujeszky betegség.
A szervezőknek sikerült olyan gyakorló állatorvos előadókat találni, akik e nem túl könnyed témákkal is lendületesen, gyakorlati oldalról megközelítve végig ébren tartották a közönség érdeklődését, melyet a sok kérdés igazolt.
Velem együtt sokaknak tetszett dr. Horvainé dr. Szabó Mária genetikai témájú előadása, melyben a küllemre, vagy tulajdonságra tenyésztés problematikáját és a kutyatenyésztési divatcélok kockázatait elemezte száraz számokkal, mégis érdekesen, tanulságosan.
Ez után került sor az Országos Agarász Egyesület elnökének, Keresztes Jánosnak az előadására: nemzeti kincsünk a magyar agár címmel.
E téma napirendre tűzésével a szervezők egyúttal támogatásukról is biztosították mindazokat, akik ősi vadász agarunkat végre az őt megillető helyen szeretnék látni vadászati kultúránkban, vagyis a hagyományos vadászati módok között.
Mert eb a vadász kutya nélkül és valaha íj, sólyom és agár hozták a terítéket!
Ebben a szenvedélytől sem mentes előadásban belefért az agarászat története a kezdetektől a végig, vagyis az agárral történő vadászat tiltásáig. A magyar agár hazai rögön való kialakulásától a fajta üldöztetéséig, majd újkori feltámasztásáig. Végezetül Keresztes János utalt Szent Euszták vértanúságára is, aki védőszentként a vadászok, vadászkutyák és a reménytelenek védőszentje is lett. Kérte a jelenlevőket, támogassák céljaik elérésében az agarászokat és ne hagyják őket elveszni e reménytelen helyzetben, melybe kutyáikkal sodorta őket a történelem és a törvényalkotás!
Az ebéd utáni téma blokkokban az utánkeresés, a viselkedéstan és a vadászkutyák kiképzése szerepelt, melyben közreműködtek az Utánkeresők Baráti Köre, az ELTE és a Vadvilág Megőrzési Intézet munkatársai.
Bár nagyon fiatalok voltak az előadók, de itt is sikerült megtalálni azokat, akik gyakorlatiasan, érdekesen adták tovább a vadászkutyákkal eddig szerzett tapasztalataikat.
Azért némi hiányérzetről is kell szólni! Bár nem a szervezőkön múlott, de nagy kár, hogy sem a MEOE, sem egyéb kutyás szervezetek és jogszabály alkotók nem képviseltették magukat, pedig ilyenkor van a leginkább lehetőség megismerni, hogy mik a gyakorlati gondok, mire kíváncsi és mit vár el a "vadászkutyás társadalom"!
Képek a Vadászkynológiai Konferenciáról:

Babiczky Attila megnyitó beszéde

Ujhelyi Tamás felkéri dr. Csányi Sándort a szalagkötésre

Dr. Kun Edit a Nimród nevében támogatója a rendezvénynek

Dr. Horvainé dr. Szabó Mária genetikai előadása

Keresztes János az OAE elnöke beszél nemzeti kincsünkről, a magyar agárról.

Vadászkynológiai Konferencia a SZIE Rektori dísztermében.

Dr. Dákai Zsuzsa, az utánkereső szemével a vérebmunkáról.

Valamennyi fotó ide kattintva megnézhető.

2013. október 31., csütörtök

Lehalászás Szentán 2013.10.07.

Az idei Miklósfai Falunapra a Városszépítő Egyesület vezetősége kemencés, bográcsos ételekkel kívánta megvendégelni a fellépőket és a megéhező közönséget.
Ehhez kellett felajánlásokat tenni, amire én könnyelműen a "próbáljunk halászlét is készíttetni" részfeladatot vállaltam be.
Végül is szerencsésen megoldódott a hal és a hallé is!
Számtalan környékbeli, így a mórichelyi halastavak bérlője, Tóth István gáláns módon biztosította a friss halat, melyért a lehalászás helyszínére, Szentára kellett elmennem.
A mellékelt fotók itt és út közben, Porrog, Porrogszentkirály és a "hétszer görbe" útvonalán készültek.

Porrogszentkirály, ahol a régi házakon látni, valamikor még volt falukép...

Porrogi malom

A híres "hétszer görbe" Porrog felől.

A derék pontyok mellé aztán a főzést bevállaló fajszi Csányi Dénesék még friss dunai halat is hoztak, így két bográcsban rotyoghatott a kiválóra sikerült dunai halászlé.

Köszönet az önzetlen segítségükért!
Még a TSZ-es időkből vannak nekem is emlékeim a lehalászás szervezéséről.
Erre az eseményre akkor mindig sokan voltak kíváncsiak és embert sem kellett keresni a feladathoz, mert a "természetbeni juttatás", vagyis a friss hal igen vonzó jutalom volt...

Lehalászás a szentai tavakon

Amikor már nincs menekvés! Faj és minőség szerint válogatják a halat.

Terelés a halágyba

A sekély vízben zsúfolódik a ponty.

Mindig éhes madársereg vár a "szemét halra".

Mérlegelés után irány a pesti piac!

A tógazdának ilyenkor van az aratás...

Valamennyi kép itt megnézhető!

Alsórajki nosztalgia

Alsórajk központjában található a volt Baki Állami Gazdaság kerületének épület együttese, vagyis a régi kastély és a hozzá tartozó gazdasági épületek.
A rendszerváltás után a nagyüzemi mezőgazdaság leépülésével és a privatizációval nagyon sok telep megszűnt működni, vagy olyan új tulajdonoshoz került, aki nem használja az épületeket, funkció és törődés nélkül pedig az enyészeté a főszerep.
Kísértetiesen ismétli magát a történelem, mert 45 után ugyanez játszódott le a nagy magánbirtokokkal, grófi kastélyokkal, kúriákkal. Soknak romba kellett dőlni (és ez a folyamat ma is tart!) volt gazdái, majd a gazdátlanság miatt!
A sors fintoraként sokszor ugyanazokkal az épületekkel ismétlődött meg a folyamat a Tsz-ek és Állami Gazdaságok felszámolása kapcsán...
Komoly történelmi értéket képviselő váraink, kastélyaink, malmaink, magtáraink, istállóink tűntek és tűnnek el manapság is, hogy végső soron tégláit is széthordva díszelegjen helyükön a "magyar ugar"!
Miközben tőlünk nyugatabbra városnegyedeket rehabilitálnak, vagy éppen múlt századi emlékeket újítanak fel korhű módon.
A bosszankodáson túl én sajnos mást nem tehetek, mint megörökítem, amit még lehet...
Ennek a szebb napokat is látott kastélynak még a mi fiatal korunkban is volt pezsgő közéleti funkciója, hiszen irodaként, agrár gyakornokok szállásaként és a helybeli fiatalok KISZ-es programjainak helyszíneként is funkcionált.
Remélem fotóim nézegetése közben sokaknak felvillannak a kellemes fiatalkori emlékek, amikor még a rendben tartott park padjain lehetett romantikázni és számolni a csillagokat a öreg platánok lombjain keresztül...
Alsórajki képek:

Alsórajki kastélypark

A volt Állami Gazdaság bejáratát hirdette ez a kapu

Egykor küllős kereke volt a traktornak is...

Díszes kerékvető

Petőfi még mindig bizakodva néz a jövőbe...

Valamennyi fotó ide kattintva nézhető.

2013. október 23., szerda

56-os megemlékezés

A Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület 2013.10.22-én tartotta megemlékezését az 56-os forradalomról.
A megemlékezés a Mindenki Házában kezdődött, ahol az általános iskola tanulói ünnepi műsorral idézték fel az egykori eseményeket és a pesti fiatalság rendszerrendítő szerepét.
Ezután az ünnepség résztvevői a lovas huszárok és a Baranta közösség vezetésével levonult a Hősök terére, ahol folytatódott a megemlékezés.
Ünnepi köszöntőt mondott Dénes Sándor alpolgármester, valamint Dömötörfy Sándor, egyesületünk elnöke.
Megemlékező beszédet mondott Kantó Katalin is, aki szervezője volt annak a közadakozásnak, melynek eredményeként kopjafa avatására és szentelésére került sor.
Ezzel a kopjafával vált teljessé a tér, hiszen ezentúl a két világháború áldozatain kívül az 56-os miklósfai eseményekre és ezek szereplőire is van miért emlékezni a felállított padon megpihenve...

A miklósfai iskolások 56-os műsora.

Dobri Lajos huszárjai élén vezeti a megemlékezőket a Hősök terére.

Ünnepi beszédek és kopjafa avatása.

Valamennyi fotó itt megnézhető.

2013. október 14., hétfő

III. Bödei Agármustra 2013.10.05.

Már-már kezd hagyománya lenni a Bödei Agármustrának, hiszen idén harmadszorra találkoztak az ország különböző pontjairól érkezett agarászok, ebben a festői környezetben megbújó kis zalai faluban.
Tóth Zoltán, aki egyébként a Tigrisbundás magyar agár kennel tulajdonosa, sokak nosztalgikus igényének tett eleget e programmal, akik annak idején jól érezték magukat a göllei agarász találkozókon.
Az Országos Agarász Egyesület, mint társ szervező próbált a Nemzeti Kulturális Alaphoz pályázni, hogy ne csak önköltségesen, hanem egy országos rendezvényhez méltóan tarthassuk meg az agarak és gazdáik bödei összejövetelét.
Sajnos a forráshiány közbeszólt, de ez cseppet sem vette el a szervezők és az érdeklődők kedvét!
Ujj Tibor, Böde polgármestere házi pálinkával köszöntötte a már pénteken érkezőket, akik ismét a falu kultúrházában kaptak szállást.
A péntek délután az agárfuttató terület kijelölésével és a másnapi ebédhez való előkészítésével telt el.
A közös vacsorát követően agarak és gazdáik ismerkedhettek egymással, míg végül mindenki nyugovóra térhetett
Szombaton a beígért meleg idő sajnos elmaradt, de a hűvös szél csak a gazdáknak volt szokatlan, az agarakat nem zavarta a futásban.
A program a MATOE küllembírálatával kezdődött.
A Balmazújvárosból érkezett Tar Imre és Nagy Viktor meg is lepődtek a felhozatalon, ugyanis a nevezett 13 agár bírálata délután 15 óráig eltartott.
Minden bírálat után nyilvános értékelés következett, a gazdák és az érdeklődők okulására.
A felvonultatott magyar agarak küllemi minőségével a bírák összességében elégedettek voltak, a minősítések eredménye itt olvasható:

Vacak KB2, t.:Pajor Róbert

Tigrisbundás Tücsök KB1, t.:Csondor Csaba

Tigrisbundás Csipke KB2, t.:Csondor Csaba

Tigrisbundás Eduard KB3, t.:Komáromy Csaba

Olajos-réti Győzős Nosza KB1, t.:Márton Csaba

Olajos-réti Győzős Pelyva KB3, t.:Márton Csaba

Nagymancs-Tappancs Béla KB3, t.:Sári Szilárd

Olajos-réti Győzős Nomád KB2, t.:Filákovity Divna

Villám KB2, t.:Tallósy Károly

Nitro KB2, t.:Vass Viktor

Csipkereki Bátor Lándzsa KB2, t.:Visnyik László

Tigrisbundás Vitéz KB2, t.:Tóth Zoltán

Szatmár Szépe Karvaly KB2, t.:Vétek József

A küllembírálat után, majd vele párhuzamosan zajlott az agarak futtatása, mely során számos először futott fiatal agár is bemutatkozott, gazdáik örömére sikerrel!

Délben forró gulyással láttuk vendégül a fázós közönséget, a szomj oltásról pedig büfé gondoskodott.

A programot színesítették az Alsónemesapátiból érkezett Tóth Dániel Kornél látvány kovácsműhelye, valamint Rácz Miklós fiataloknak szóló fegyvermustrája és ismét lehetett termelői mézet is kapni.

Az egész délután tartó agárfuttatást csak a közös fotózáshoz való invitálás szakította meg, na meg a már szokássá vált lovas agárfuttatás, melyet nehezített, hogy a korábbi kiadós esők miatt helyenként vízzel borított réten vágtáztak agarak és lovasok egyaránt!

A házigazdával beszélgetve megállapítottuk, hogy minden évben kicsit más a rendezvény.

Idén elmaradtak a tervezett szakmai előadások, talán kevesebb volt a vidéki látogató is, viszont sikeres volt a küllem bírálat és a nap folyamán több mint 40 agarat vonultattak fel gazdáik, akik a legkülönbözőbb helyekről érkeztek

A szép számú magyar agár mellett orosz agarat, salukit, whippetet, angol és kis olasz agarat is futtattak gazdáik.

Egy dologban nem változott a rendezvény, ez pedig a baráti hangulat!

Több ilyenre lenne szükség mielőbb! Vagyis, hogy a közös cél: a vadászó magyar agár elismertetése és nemzeti örökségünk, a magyar agárral történő legális vadászat elfogadtatása ültesse végre közös asztalhoz mindazokat, az e célokért tevékenykedő Országos Agarász Egyesület és a Magyar Agár Tenyésztők Országos Egyesülete tagjain kívül is, akiknek mindez fontos!

És végül nem maradhatnak el a köszönet nyilvánítások, mert lelkes és önzetlen szervezők nélkül, ahogy szoktam mondani állnánk a mező szélén tanácstalanul...
Köszönet illeti Tóth Zoltánt és családját az ötlet kivitelezéséért és megszervezéséért!
Köszönet Ujj Tibornak, Böde polgármesterének, aki helyet adott az agarászoknak és természetesen minden helyi lakosnak aki közreműködött a rendezvény megvalósításában, beleértve szakácsot, büfést, egyéb segítőket.
Őáltaluk már ismert lett ennek a kis falunak a neve agarász berkekben és Festeticsék óta Zala újra nem fehér folt a magyar agarász térképen!
Köszönet illeti az OAE-t, mint társ szervezőt, a vacsora és ebéd alapanyagok biztosításáért.
Köszönet illeti a MATOE-t, akinek két vezetője Balmazújvárosból érkezett a küllembírálatra.
Köszönet illeti azokat is akik az ország másik végéből érkezve időt és pénz nem sajnálva megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt és emelték annak fényét!
Külön köszönet Petz Áginak és Márton Csabának, akik egész nap étlen-szomjan folyamatosan biztosították az agarak futásához szükséges fürge és nyúlszagú műnyulat!
Végül egy személyes: köszönöm Barabás Zsuzsannának a szakszerű elsősegélyt!
A túlélés záloga mindig, mindenben a szakszerűség és a profizmus!
Jövőre veletek ugyanitt!
Ehhez kívánok nemzeti támogatást vagy gazdag szponzorokat, lelkes segítőket és jó egészséget.
Pénzt, paripát, fegyvert!
Rövid képválogatás és kommentelés a szokásos mentegetőzéssel: sajnos az én gépem (velem együtt) nem alkalmas a hibátlan, futtatásról közeli képek készítésére, így marad a megszokott bulvár...
Szerintem mindenki hiányolta a Polster, Laczkovics, Kecskés foto stábot...
Viszont nagyon remélem, hogy a fotózó profik, ígéretükhöz híven közzéteszik képeiket, amit mindannyian várunk!