Tegnap rátaláltam egy hobbi madárfotós blogjára és elszégyelltem magam, miket is teszek én fel ide.
Ha igazán szép madárfotóra vágyik valaki, akkor ajánlom Balogh Eduárdo képeit:
http://eduardo-bird-watcher.blogspot.com/
Persze más dolog szép képeket nézegetni, és más az alkotás öröme, ami sajnos igényesen csak igényes felszereléssel jöhetne össze. Jó példa erre a mai nap is. Reggel nekiálltam damilozni a domboldalt, de eleredt az eső. Bőrig áztam mire befejeztem. Bepakolás közben látom, hogy a légykapók és a rigók is hajtanak valamit. Gyorsan gép után, hát a barna mókus szaladgál le-fel a juharfán, mégpedig gallyakat cipel, főleg a nyírfáról, fel a legfelső fagyöngy közepébe. Lehet, hogy lesz saját bejáratú mókusunk?!
Már régóta emlegetjük, kellene mókusodút is feltenni valahová, mert itt nálunk terített asztala van. Dió, felszedetlen szelídgesztenye, mogyoró bokor, gyümölcsök, madárfészkek...
A fészekanyag cipelés után pedig hosszasan eszegetett a tuják terméséből.
És a legszomorúbb, hogy fél órás figyelés alatt sem sikerült egy képen sem megörökíteni.
Viszont beszállt a képbe egy kakukk pár, idén még csak a hangjukat hallottam.
Halgass kakukkszót itt.
Egyiküket sikerült lekapnom a villanydróton.
Kakukk-Cuculus canorus |
![]() |
És egy jó kép róla illusztrációként... |
Nézőke nélkül megkeresni egy madarat a fán, és közben zoomolni maga a rémálom. És akkor még jóra élesít, vagy nem... Vettem egy lottót! Egy millából hátha futja fotóapparátra...
Gereblyézés közben felijesztettem egy hüvelykujj vastagságú méretes kuszmát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése