Amikor ide építkeztünk, 1986-ban még komoly búcsúi készülődés volt, mindenféle sátrakkal, ringisekkel.
Ilyenkor szokás volt meghívni a rokonságot, barátokat és persze a gyerekek kedvéért ellátogatni a sokadalomba, búcsú-fiát venni ajándékba.
Régen a búcsúi bál kiemelt szórakozási lehetőség volt. Kitűnő alkalom a fiataloknak az ismerkedésre.
Ilyenkor próbáltak a vidéki ifjoncok ( ha mertek ) más faluból kislányt elszeretni, de a kötekedőknek is jó alkalom volt egy lekérés a báli balhéhoz...
Gyerekkorom kiskanizsai búcsúira nagyon jól emlékszem!
Mivel iskolába már Kanizsán jártam, legkisebbként engem hordott anyám rokonlátogatóba, melyek közül a búcsú volt a legemlékezetesebb.
Kiskanizsán megtelt a Sáska pálya, sátrasokkal, lacipecsenyésekkel, kis ringis, ördöghinta, céllövölde, "minden volt itt, mint a búcsúban!"
Délelőtt, vagy már előző nap felkészültek a vendégekre, levágták a magkokast, süteményt sütöttek és ebédre már gőzölgött a húsleves. Délutánra ünneplőbe öltöztek a népek és kivonult a família szórakozni.
Én legjobban a vattacukorra, törökmézre, méhsörre emlékszem, amit jéggel adtak, talán nem is volt akkor más üdítő!?
Na és a búcsúfiára, amit illett a gyereknek megvenni, ha nagyon vágyott rá...
Én csak az 1 Ft-os műanyag katonákra áhítoztam, amivel igen hamar és jutányosan ki lehetett elégíteni vágyaimat. Ma is féltve őrzöm az 50 évvel ezelőtt megszerzett kincseimet!
A hinták és mézeskalácsok inkább a süldő lányokat és fiúkat vonzották, ezek is jó terepet nyújtottak az évődéshez.
A katonaviselt férfiak pedig szívesen csillogtatták tudományukat a céllövöldékben, ahol a menők sokpálcikás ajándékokat lőttek kedvesüknek.
Jó terep volt ez a rokoni kapcsolatok ápolásához, az ebéd utáni fröccsözés, sütievés melletti beszélgetésekhez.
A Miklósfai búcsúkról is vannak szép emlékeim, igaz már nagyobbacska koromból...
Itt még fényképeztem édesanyámat, pici lányommal az ördöghintán, hívtam búcsúra rokonokat, régi barátokat. Még a közelmúlt években is voltak rendezvények, jó programok, sőt még bálban is táncoltam!
Az évek múltával kopott a hagyomány, lazultak a rokoni kapcsolatok, fakultak az élmények.
Falun egyre inkább átvette a fő közösségi program szerepét a falunap, ami különböző egyeztetések, lehetőségek miatt a legritkábban esett egybe a hagyományos búcsú napjával.
Nem csak Miklósfán, máshol is tapasztalom, vége a búcsúi sokadalomnak, vége a rokonlátogatásoknak, nincs pénz, idő és türelem már ilyesmikre.
A sátrasok is fogyatkoznak és fogadkoznak, ez volt az utolsó!
Idén Miklósfán egy sátor jelezte szimbolikusan a búcsú napját, se program, se Mindenkiháza, se pénz, se posztó!
Ezt az árva sátrat én is elmenőben örökítettem meg, mert inkább megnéztük a Festetics Vágtát, így aztán nem tudom, csak remélem, legalább a Lúdas Matyi bálja nem fulladt kudarcba...
 |
| Egysátras Miklósfai búcsú |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése