Köd és dér

A csodás napsütést felváltotta a tartós köd. Helyenként a látótávolság néhány tíz méterre korlátozódik, de természetesen a természetnek ilyenkor is megvannak a maga szépségei. Soha nem felejtem el azt a pillanatot és látványt, amikor Apaj-pusztán dolgoztam, és hajnalban Ürbő-puszta felé a ködből, a semmiből egyszer csak előttem termett három hatalmas kormos magyar szürke bika, és az őket lassan terelő csikós, fekete ruhában.
Akkor még csak a szürke állományban tudtam rögzíteni a retinámon keletkező képet. De kár!
Ugyanilyen szép látvány a ködből elősejlő magányos fa, vagy a deres ágak absztrakt fehér dísze!
A levegőben lebegő páracseppek alkotják a ködöt, amikor ez hideg felületen megfagy akkor képződik a téli táj fehér köntöse, a dér. A dzson dér, (John Deer) az pedig egészen más...

Mézgás éger-Alnus glutinosa fasor Zalaszentbalázs és Pölöskefő között

Ködből felsejlő fák a pölöskefői legelőn

Dérlepte bokrok

További deres képek a galériában, vagy ide kattintva nézhetők.