Beleznáról Liszóba...

Beleznáról Jankapuszta felé vettem az irányt, amikor a faluvégen megpillantottam ezt a halálraítélt régi házat.
A képeken jól látszanak az építészeti jellegzetességei, a tégla alapra rakott fa váz és a hamis téglafal.
A nyitott ajtóból pedig olyan kép fogadott, mintha itt ötven éve megállt volna az idő...
Összedőlés előtt megörökítve egy építkezési stílus.

Jankapuszta bejáratánál ez a gondosan rendben tartott fakereszt fogad. Remélem egyszer a kúriába is bejutok, bár külső megjelenéséből nem számítok különösebb belső értékekre...

Liszóban a záportározó mindig tartogat valami szépséget, valami meglepetést.
A Polgármester úrral "ügyeztünk", aki éppen kisdiákokat látott vendégül.
Természetesen, ha már itt jártam, kilopóztam a tó végéig.
A susnyásból egy kis fehér pontot vettem észre a túl oldalon. A zoomolásnál kiderült, hogy egy magányos kanalasgém pihen a szélben.
Húsz éve nem láttam kanalasgémet a környéken! Nem túl jó fotók, de ha látok valamit, nekem az is élmény!

Látod azt a fehér pontot a túlparton?

Talán kócsag? Zoomoljunk!

Rég nem látott kanalasgém őkelme!

A magasból hollópár üdvözöl.

Jó az idő a széna készítéshez, ilyenkor a gólyák is jól élnek. Sajnos a kaszák rengeteg állatot elvágnak, még mindig nem általános a riasztólánc használata. Igaz, a kistestű hüllőkön, rágcsálókon ez sem segít.
De a természetben semmi sem vész kárba! A gólyák megtanulták, hogy kifizetődő a traktorok után szétnézni és el is takarítják a veszteséget, ami ilyenkor nagy segítség a fiókák etetésében.

Gólyák járnak a kaszák után és eltakarítják az elvágott pockot, hüllőket.

Valamennyi kép a webalbumban ide kattintva megtalálható.

Miklósfai borverseny 2014.05.10.

A dr. Kotnyek István Miklósfai Kertbarát  Kör május 10-én tartotta az újjá alakulása óta 13. borversenyét.
A dr. Brazsil József, a DA BIBERE Zalai Borlovagrend nagymestere által vezetett 13 fős zsűri délután megkezdte a nevezett borok bírálatát.
A zsűri további tagjai Bernáth Tibor, Vlasics Lajos,Vas László, Páli Lajos, Somogyi András, Molnár Ferenc, Pusztai Ferenc, Kobra Zoltán, Németh Géza, Németh Csaba, Nink Károly és Horváth Miklós voltak.
43 szőlősgazda hozta el megmérettetésre legjobb borait. Közülük 30 fő kertbarát körünk tagja, 13-an pedig Tótszentmártonból és a környékből érkeztek.
A program a kialakult szokások szerint zajlott.
Amíg a zsűri a színpadon pontozott, addig a közönség kölcsönös  kínálgatás közepette latolgatta az esélyeket.
A pontozólapok összevetése és az oklevelek kitöltése alatt a Miklósfai Szirének dalcsokorral szórakoztatták a közönséget.
A borlovagrendi tagok ünnepélyes bevonulása után dr. Brazsil József és a másik két bizottság nevében Páli Lajos és Németh Géza is értékelte a borászok munkáját.
Brazsil József az igényes szakmai munkát emelte ki és azt, hogy szinte keresni kellett a fehérborokban a hibát. Páli Lajos, aki a zsűrizésben kihagyott nálunk pár évet szinte meglepődött az ugrás szerű fejlődésen ami a borok minőségében mutatkozik. Németh Géza bizottsága a vörösboroknál már nem tudott bőkezű aranyesőt osztani és ez az évjárat időjárásának számlájára is írható.
Az eredmények a következők szerint alakultak:
A nevezett 75 fehérbor mintából 2 oklevél, 24 bronz, 22 ezüst és 27 arany minősítést kapott.
Ez pedig 65%-os minőségi bor arány! A rendkívüli magas "aranyosság" titka az értékeléskor megfejtésre került.
A nevezett 22 vörösbor mintából 2 oklevél, 9 bronz, 10 ezüst és 1 arany minősítést ért el.
A 4 rosé borból 2 oklevelet, 1 ezüstöt és egy pedig aranyat kapott a zsűritől.
Az egy nevezett siller bor ezüst minősítésű lett.
A dr. Bakonyi Károly által nemesített szőlőfajtákból készült borok közül Milávcz László nektárját díjazta legjobbra a zsűri.
"Miklósfa legjobb vörösbora" címet Köteles Attila otelló rosé bora kapta, amely csak a gazdájának okozott nagy meglepetést, mert a zsűri és a közönség között is osztatlan sikere volt!
"Miklósfa legjobb fehérbora" címet pedig Kozma Gyula rizlingszilvánija érdemelte ki.
Több nevező több arany és ezüst minősítésű borral is büszkélkedhetett, őket Brazsil doktor arra bíztatta, hogy ültessenek még ezer tőkét és vegyenek nagyobb hordókat!
A jó hangulatú eredményhirdetésen került sor a Magyarországi Németek Országos Borversenyén (melyet Mecseknádasdon rendeznek) nevezettek oklevél átvételére is.
Ezen az országos versenyen két tagunk nagyon szép eredményeket ért el ismét!
Németh József, körünk elnöke, 264 vörösbor mintából a 19. legmagasabb pontszámmal arany minősítést kapott Pinot Noir borára.
A nevezett 240 fehérbor mintából pedig Czinki Ferenc tagunk Dani Cuvée borával arany, CuvéeZv-Rv borával arany, olaszrizling és királyleányka boraival pedig ezüst minősítést ért el.
Németh József királyleányka borára szintén ezüst minősítést kapott.
Mindezen eredményeket olyan országosan is ismert borászatok között és előtt teljesítették, mint Bock, Fritz, Taschner...
Gratulálunk minden szép eredményt elért gazdának!
Az eredményhirdetés után a szokásos miklósfai répavacsora, majd nótázás következett, melyhez a hangulatot Major Lajos és Gyuricz József "sztereo" harmonika előadása szolgáltatta.

Néhány kép az eseményről:

Munkában a zsűri.

A Miklósfai Szirének énekelnek.

Itt készült a miklósfai babosrépa leves és a rétesek.

Háttér munkások készítik az okleveleket.

Németh Csaba csak nekem engedélyezte, hogy megörökítsem a miklósfai babosrépa utáni pecsétes hángedlijét...

Ünnepélyes eredményhirdetés.

Milávecz László nektár borát díjazták.

"Miklósfa legjobb vörösbora" Köteles Attila otelló rosé bora lett.

"Miklósfa legjobb fehérbora" Kozma Gyula rizlingszilvánija.

A mecseknádasdi borversenyen kiváló eredményt elért két tagtársunk: Czinki Ferenc és Németh József.

Harmonika est, Gyuricz József és Major Lajos előadásában.

Valamennyi fotó ide kattintva a webalbumban megtekinthető.

"Esőre várakozás!"

Most tényleg esőre várakozok, mert az előbb hallottam idén először mennydörgést!
Ilyenkor nyugodtabban ülök a gép mellett, mert egyébként a kertben mindig van mit kapirgálni.
Az idézet egyébként még a TSZ-es időből való, amikor Fummer Pisti IFA sofőr ezt írta bölcsen a menetlevelére munkavégzés helyett: esőre várakozás...
Az ugyanis hosszú lett volna, hogy esett, sár van, nem lehet rámenni a földre, nincs munka, stb.
Na meg kevésbé poénos!
Még egy adag elmaradt kép miatt teszek újabb bejegyzést!
Kerti munkák közben mindig van valami ürügy egyet szusszanni és megörökíteni valami virágot, vagy furcsaságot.
A vizenyős patakpart miatt rendszeresen kell védekezzek a kószapocok ellen, ami fertelmes károkat tud okozni tulipánhagymában, csicsókában, de fiatal csemetét is képes kipusztítani.
Errefelé tévesen csak földikutyának emlegetik, ami egész más állat, védett és az Alföldön is meglehetősen ritka.
Csak a beazonosítás miatt teszem fel ennek, a kutyám által apportírozott pocoknak e nem túl szép képét, hátha valakiben rögzül, milyen is a kószapocok.

Közönséges kószapocok (Arvicola amphibius)

Metszőfogaival fiatal fák gyökereit is képes elrágni.

Az ellene való védekezésről itt olvashatsz. De, hogy minden relatív, arról olvass itt egy cikket!
Na, ki találja bűbájosnak?
A patakparton gyakori vendég nálam a lábatlan gyík, vagy törékeny kuszma is ezért ilyenkor mindig magasan damilozok és hagyok bizonyos kaszálatlan részeket. Én nem vágyok egyformára nyírt pázsitra, ahol vadvirág sem nyílik.
Damilozás közben bukkantam erre a süldő vízi siklóra is, melyet nem volt könnyű megörökíteni, annyira fickándozott. Aztán engedtem, hadd menjen...

Vízi sikló

Végezetül néhány kép Janka nevű magyar agár szukámról érdekességként.
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy fiatal ivarzóképes korában nem ellettem le legalább egyszer, mert így nem ismeri az anyaság örömeit...
Gyakorta eljátssza, mint most is, a tüzelési idő utáni álvemhességet. Ilyenkor nyüsszög, nyugtalan, fészket épít, ellőhelyet keres magának és sípolós cicával, most éppen egy játéknyuszival lehet megnyugtatni.

Janka álvemhes.

Csak hurcolja a nyuszit.

Finoman fogja, mintha kölyke lenne...

Most nem prédaként tekint a nyúlra, hanem csak anyai ösztöneit próbálja kiélni vele.
Nem mindig volt ez így...

Felsőrajktól Nemespátróig.

Vidéki útjaim közben a természet mindig újabb arcát mutatja be, csak legyen idő rácsodálkozni!
A tavasz kezdete, a virágzás, zöldülés és ősszel a lombok színesedése a természet legszebb időszakai.
Ezernyi színárnyalatot, apró virágot, hajtást, bogarat, madarat tud felfedezni az, aki nyitott szemmel jár a természetben.
Én még vezetés közben sem röstellek a szemem sarkából figyelni, milyen madár röppen, milyen fa, vagy bokor mutatja szebbik énjét.
Ilyenkor visszapillantó, index, satufék, blendevédő le, stb.
Most pedig Felsőrajktól Nemespátróig tartó körutam alkalmi fotóit osztom meg.

Felsőrajkra is megjött az első gólya!

A Principális völgye tavaszi köntösben.

Március 31-én Újudvaron már virágzik a repce!

A Morgányi kastély várja gondoskodó gazdáját!

Nemespátrón még szerencse, hogy nők nem jöttek ügyfélfogadásra, mert biztos meglepődtek volna!
A Kultúrház járdáján ugyanis egy szép vízisikló élvezte a melengető napsugarat. Kifelé menet vettem észre, megkerültem, így nyugodtan viselkedett és hagyta magát megörökíteni. Ezután hazafelé még beugrottam Mórichelyre, mert feltűnt a műútról, hogy a két évvel korábbi szemétgyűjtési akció nem oldotta meg az itteni áldatlan állapotokat....

Vízi sikló (Natrix natrix) napozik a pátrói kultúrház lépcsőjén.

Meg sem mozdult közeledésemre,

de aztán kényelmesen visszavonult a zöldbe.

Szabad szemmel, csak két porfelhőt láttam a pátrói dombokon.

Zoomolással aztán egy John Deer,

meg egy Rába Steiger bukkant elő.

Nemespátrón menyasszonyi ruhában a gyümölcsfák!

Változatos a surdi hegy is.

Kedvenc hárs hagyásfám a surdi kaszálón!

Gyönyörű kacskaringós az út Kanizsa felé.

Hoppá! Mi az az élénksárga a mező közepén?

Csak lesmester pockozik...

Csodás kilátás a Mórichelyi hegyről,

amíg jobbra nem nézünk a szeméttel teli horhosra...

Szerencsére itt ilyen csodákat is látni!

Kőkereszt a Mórichelyi hegyen.

Szörnyű a palatető a gerenda pincén, de legalább megmaradt!

Valamennyi ekkor készült fotóm itt megtalálható.