Imrei Ferenc: A Miklósfai Kertbarát Kör szlovéniai kirándulása. 2015.06.06.

Megszokott augusztus elejei kirándulási időpontunkat az utóbbi évek elviselhetetlen kánikulái miatt idén június elejére tettük.
Szombaton, június 6-i kirándulásunkkor csupán 30 fokos melegben élveztük Lendva szépséges dombjait.
Az sem volt "szabványos", hogy az eddigi 50 személyes busz mellett most még egy 18 fős kisegítő járatot is kellett indítani.
Bizakodva indultunk el a Mindenki Háza elöl, ha ekkora az érdeklődés, csak jól sikerülhet a nap!
Menet közben aztán szép lassan megtelt az utastér a kínálgatók, málna, birs, szilva és törkölypálinkáinak illatával.
Hamar megérkeztünk utunk első állomására Lendva központjába, ahol éppen tűzoltó és katonai bemutató készülődött.
Itt egy motorbaleset helyszínelését imitálva, a hiteles fotó kedvéért a motor mellé heveredtem. Annyira élethűre sikerült a dolog, hogy amikor feltápászkodtam, csak úgy ágaskodtak a tenyeremből az üvegszilánkok.
Mivel az elsősegély sátort még nem üzemelték be, így kénytelen voltam a vérzéscsillapítással beérni. A fertőtlenítésre már a buszunkon került sor, amikor menet közben egy döccenőtől a kínálás a kupica mellett a kezemen is végigfolyt.
Ennyi bemelegítés után értünk fel Lendva hegy tetejére a Cuk pincészethez.
A családi vállalkozás egy Borházat és egy Parasztgazdaságot vezet és mutat be vendégeinek, melyekről ide és ide kattintva tájékozódhatsz.
A mi programunkba sajnos csak a borkóstoló fért bele, melyhez házi tekert kiflit és vágott zsíros kenyeret szolgáltak fel.
Kiváló olasz és rajnai rizling, fehér burgundi és sauvignon blanc képezik a fehérbor kínálat gerincét. Utolsónak pedig már a pincében a Hadik vére nevű helyi vörösbor specialitással ismerkedhettünk.
A kóstolások közben a fiatalok, Éva és Péter tartották szóval a vendégeket, bemutatva a családi vállalkozást és a borokat egyaránt.
Talán ez az, ami megadja az egész savát-borsát!
Mert jó borokat ittunk már otthon is, Szlovéniában is, de ilyen egyedi, jóízű tájszólásos, tréfás kommentálással szerintem máshol nem találkozhatunk.
Ars poeticájuk a minőség és a gazdaságban megtermelt termékek biztos értékesítése, de ezt olyan jó humorral és kedves természetességgel teszik, hogy eszünkbe sem jut sokallni az árakat. Sőt! Remekül éreztük magunkat, gyönyörködtünk a zamatos borokban és Lendva hegy legszebb kilátásában.
Készülőben már az impozáns kilátó is. Mindenkinek csak javasolni tudom egy hétvégi családi kirándulás célpontjaként a Cuk pincészetet!
Ezután Dobronak felé vettük az irányt.
Hancsik József és felesége várt bennünket, hogy elkalauzoljanak a Dobronaki energiaparkba, ahol szabadprogramként elsétáltunk a Bakónaki tóhoz, a Szent Vid forráshoz és közben töltődtünk energiával, de volt aki inkább sörrel...
Ide kisgyerekes családok is jönnek, mivel kellemes a környezet és egy kalandparkban hamar lekötik magukat kicsik és nagyok.
Programunk folytatásaként a Dobronaki Szőlőtermelők Egyesülete által létrehozott ampelográfiai kerthez mentünk, ahol Hancsik József jelenlegi és a korábbi elnökök fogadtak bennünket, elmesélve a kert történetét, létrehozásának célját és azt, hogyan szervezik meg diákokkal megismertetni a szüretet és a borkészítést. Erről ide kattintva is olvashatsz.
A kosárnyi vágott zsíros kenyér és a frissítő fröccsök tartották bennünk az energiát, hogy aztán elvonuljunk Hancsikék pincéjéhez ebédelni.
Most sem csalódtunk! Itt mindig remek házias koszttal, hajdinás sültekkel és persze kiváló borokkal traktálnak bennünket.
Ebéd után elpilledve kóstoltuk végig a ház borait, közben számtalan érdekes történetet hallgattunk meg a borvidék fejlődéséről, és a Lendva környéki bortermelők gondjairól és céljairól.
Úgy tűnik, a Mura vidék gazdái megtalálták azokat a szőlőfajtákat amik ide valók és ezekből kiváló borokat készítenek. A történelmi Magyarország borvidékei közül a Zala-lendvai szerves egységet alkottak, tehát talán érdemes lenne többeknek is felkarolni azokat a rizlingeket, amelyek révén Bussay doktor is rangot adott a zalai bornak.
Hazafelé még betértünk Tótszentmártonba is, hogy "felavassuk" Vlasics Lajos pince teraszát.
Én sem gondoltam volna, hogy tudok még enni, de a csülökpörköltnek roppant nehéz ellenállni! A finom fogások, a jó borok és Gyuricz József harmonika kísérete megtette a hatást. A nótázó csapatot 11-kor kellett "robbantani"!
Közben felköszöntöttünk két szülinapos tagtársunkat és búcsúzáskor megerősítettük, hogy továbbra is tartjuk az eddigi barátságot, kölcsönös látogatásokat a Szentmártoni Borbarátokkal.
Akkor következzen a képes beszámoló: