Régen nagy hagyománya volt a szüreti mulatságoknak és a szüreti felvonulásnak faluhelyen.
Élénken élnek bennem a gyermekkori homokkomáromi két napos szüretek emlékei, a hozzá tartozó vidámság, a csordogáló édes must íze, a sülő gesztenye illata és a hegyhátak közötti tárogató szó!
A lovas, lovaskocsis, pántlikás szüreti felvonulások képei is megkoptak mára.
Egyre nehezebb, még hagyományőrzésként is ilyent szervezni. A legutóbbi miklósfai felvonuláson sem kapcsolódott be a lakosság kellőképpen a programba, pedig régen az ilyenkor szokásos bor kínálásnak és a kisbíró kibeszélő mondókájának mindig sikere volt...
Ezért is gondoltam, hogy szánok egy külön megemlékezést a Zalakomáriak szüreti felvonulásának, mely a vasárnapi napsütésben újra visszaidézte bennem a régi jó hangulatot.
Remek csapatot szerveztek össze polgármesterük vezetésével! Voltak lovasok , fogatok, borkínáló fiatalok, nóta és tánc, fiatalos vidámság, csergető betyár, kidoboló kisbíróval, szóval minden, ami ilyenkor szokás.
Véletlenül cseppentem a felvonulásba, de örülök, hogy sikerült megörökítenem, mert olyan lelkesen csinálták, muszáj volt megörökíteni...
 |
| Vidám zalakomári fiatalok és lovasok vezették a menetet. |
 |
| A begördülő hintóról rám köszönt Varga Miklós polgármester úr és neje. |
 |
| A menetvezetőről az ugrott be, "megy a juhász a szamáron, fődig ér a lába" |
 |
| A kisbíró kidobolja... |
 |
| Nem is láttam még ilyen csinos kocsist bakon... |
 |
| Persze, mert a kocsisok a borral és ártatlan virágszálakkal foglalatoskodtak... |
 |
| Őszül a "vén betyár"! |
 |
| Meglóbálja hosszú karikás szerszámát, |
 |
| majd csergetéssel óvatosan meglibbenti a menyecske alsószoknyáját, de úgy, hogy se tisztességen, se egészségen nem esik csorba! |
 |
| A jó bor egészséges, bár az idei mustok cukorfoka esetenként gyengébb a vér cukorfokánál is... |
 |
| Nagy lóhoz kell segítség, de Ő legalább tudja, merre van előre! |
Valamennyi fotó
itt megnézhető!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése