Imrei Ferenc: Zalai Vadászati Évadnyitó, Bak-Sohollár 2013.

Hazai pályán mindig szívesen szerepel az ember!
Így vannak ezzel az Országos Agarász Egyesület zalai tagjai, de örömmel érkeztek erre a programra azok is, akik megszerették ennek a csodálatos sohollári völgynek a rendezvényeit.
Blogom bejegyzéseit kezdetektől ismerőseimnek szánom. Ezt azért bocsájtottam előre, mert mint mindig, (most is) respektálom minden rendezvény szervezőinek nehéz és fáradságos munkáját, (külön megköszönve, hogy részesei lehettünk ennek az eseménynek) de sohollári beszámolómat most egy kicsit a "kutyások" szemüvegén keresztül fogalmazom, senkit meg nem sértve, ha kritizálok...
A tavalyi Vadásznapról szuperlatívuszokban írtam a szervezés terén, pedig a csöpörgős idő akkor nem kedvezett a szabadtéri programnak. Mégis, nagyon jól éreztük magunkat, hatalmas érdeklődés övezte programunkat.
Ezért, várakozással készültünk az idei vadásznapra is.
A sátorállításkor szembesültünk a ténnyel, hogy az agár futtató pálya mögött, azzal egy időben íjászatot és skeet lövést terveztek.
Jelzésünkre, ha lövés lesz, ugyan futnak az agarak, csak ellenkező irányba, a szervezők úgy módosítottak, hogy szerepeljünk mi előbb, a lövészek utánunk.
Csodálatos napos idő lett a megnyitóra. Talán ennek is köszönhető, hogy még a tavalyinál is nagyobb számú érdeklődő kereste fel a völgyet, igazi jó hétvégi program kerekedett.
A Hubertus kápolnánál tartott megnyitó beszédek után került sor a hagyományos misére, melyet Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek celebrált.
Ezután az újoncok vadásszá avatása következett, mely mindig ünnepélyes külsőségek között zajlik. Most is a zalai vadásztársaságok sátrainál készültek a főzőversenyre, miközben a nézelődők vadászati témájú ajándéktárgyakat, könyveket, és művészeti alkotásokat vásárolhattak.
A bemutató programokkal párhuzamosan a nagyszínpadon kulturális műsorok szórakoztatták a népes nézőközönséget, akik közül kettőt emelnék ki, a Zala Táncegyüttes és a Tótszentmártoni Tamburazenekar igazán jó és az eseményhez méltó hangulatot produkáltak.
A hivatalos megnyitó után (előrehozva a programban) az agárfuttatás következett.
Sajnos nem volt hangosítás, mint tavaly, ezért a futások kommentálása elmaradt, a tájékoztató előadások pedig kiscsoportosan zajlottak.
Nem tudom az agaraknak mi nem tetszhetett, de tény, hogy jól futó kutyák mondták be az unalmast többször is.
Talán a műnyúl nem volt elég élethű?
Töfi kölykei és egy angol viszont vágták a témát.
Felnőttek és csecsemők is kivették részüket a futtatás melletti agársimogatásból, sőt még tagfelvételi kérelem is érkezett. Voltak olyan fiatalok, akik az egész napot agarainknak szentelték, szüleiket útjukra bocsájtva sétáltatták, sőt a végén profi módon nyúl után is eresztették újdonsült kedvenceiket.
Már miattuk megérte! Új kutya és agárbarátokat szereztünk és külön tisztelet azoknak az anyukáknak, akik alig járó babáikkal bizalommal közeledtek a magyar agárhoz!
Futtatással párhuzamosan kezdődött mellettünk a vadász íjász bemutató, bár nem a barátságos kanizsai csapattal, de az íjak pengése cseppet sem zavarta a kutyákat...
A skeet lövészettel viszont vége lett a békeidőnek, hiszen az agarak sohasem vadásztak puskaszó mellet (ők előbb voltak...) ezért többségüket zavarja a lövés.
Mivel egész délutáni futtatásra készültünk, békésen vártuk, mikorra fogy el a lőszer, ami csak nem akart elfogyni. A korongok meg csak szálltak sértetlenül...
A programváltozás miatt sokan jöttek kérdezni, lesz-e még futtatás, mert lemaradtak róla!
Ezért a lövésálló agarakkal megkíséreltük az újabb futásokat.
Töfi kölyök agarai a fiatal pecérek legnagyobb örömére folyton csak futottak volna.
Amikor meg valamelyik agár elunta a dolgot, egy becsalogatott pincser nagy lelkesedéssel és ugrásokkal vetette magát a műnyúlra a közönség legnagyobb derültségére...
Szilágyi Csilla Európa Bajnok agara, Kökény viszont vitte a prímet, golyózápor közepette is lendületes futással csapott a zsákmányra, sőt, alig akarta visszaadni azt.
Lövészet közepette aztán leszállt egy helikopter is az agárpályára, de nem ismertük fel a VIP személyt, bár többfélét is tippeltünk rá...
Szóval, nem hagytuk annyiban a dolgot, futtattunk még párat, de tanulság a jövőre nézve: nekünk mindent előre meg kell kérdezni, a szervezőknek pedig, hogy kutyás programot puskaszóval nem ildomos párosítani!
Viszont nagyon finom volt a vendéglátók dödöllés vadpörköltje, amely után könnyen csúsztak Keresztes János borai... Köszönjük!
Szép hétvége volt! Szeretnénk még megélni, hogy mostani vendéglátóinkat egyszer mi is meghívhassuk egy jó agarászatra! Egy legálisan, ünnepélyesen megszervezett agaras nyúlvadászatra, az ősök, a vadászó magyar agarak, valamint az úri közönség legnagyobb örömére...

Képi ízelítő a Vadásznapról: