Tisztelt magyar agár kedvelők és agarász barátaink!
Dr. Nagy Endre a magyar vadászközösség hazai és nemzetközi
szinten is talán leg ismertebb közelmúltbeli alakja.
Nagyon sokat tett a hazai vadászati kultúra
népszerűsítéséért és nagy kedvelője volt a vadászkutyáknak, köztük a magyar
agárnak is.
Kedvelt magyar agarait még Afrikába is magával vitte.
Születésének 100. évében, július 13-án, Balatonedericsen az
Afrika Múzeumban a dr. Nagy Endre Vadásztársaság szervezésében kerül sor a
megemlékezésre, melyen tisztelgünk a nemzetközi hírű Afrika vadász emléke
előtt.
Dr. Nagy Endre támogatója volt a hagyományos vadászati
módoknak és a magyar agárnak, ezért az OAE felajánlotta részvételét az
eseményen, hogy előadás és agárfuttatás keretében emlékezzünk az Ő
tevékenységéről és tovább népszerűsítsük kedvelt fajtáját, a magyar agarat.
Mivel a programról meghívó nem áll rendelkezésünkre, ezért
röviden csak annyit,
hogy 10 órakor lesz a megnyitó az Afrika Múzeumban
megemlékezésekkel, koszorúzással.
Fél 12-re van tervezve Keresztes János előadása az
agarászatról, majd ebéd után, 13 órától kerülne sor a műnyulas agárfuttatásra
és a kutyák közönségnek való bemutatására.
Kérjük, aki teheti, tisztelje meg agaras jelenlétével az
ünnepséget és az agárfuttatást!
Kalandos életrajzából idézek, ha valaki még nem hallott
volna róla:
Született: Őszöny, 1913. november 12.
Elhunyt: Tapolca 1994. július 12.Iskolai végzettsége: érettségi (Keszthely), jogi doktorátus (Pécs), vadászmester (Wildmeister d.j.v., Göttingen Németország)
1944-ben mint csendőr századost a báró Hatvany Alexandrával
kötött titkos házassága miatt börtönre ítélték. A Horthy-rendszert követő új
hatalom, szakmai tudásának köszönhetően 1950-50 között a kormányvadászok
főnökévé nevezte ki.
A politikai viharok miatt családjával együtt menekülnie kellett. Ausztriában és Németországban tevékenykedett vadászati vonalon, majd a Frankfurt melletti Opel Zoo egyik vezetője lett. 1954-ben a düsseldorfi nemzetközi vadászkiállítás trófeaosztályának vezetője volt. Három afrikai gyűjtőútja után, 1958-ban végleg elhagyta Európát és Tanzániában telepedett le, ahol állatkertek és múzeumok megbízásából mint gyűjtő és vadbefogó tevékenykedett. Évek múlva már az ország egyik legismertebb fehér vadásza, állatkert- és vadaskert alapító az afrikai vadászkultúra európai mintára történő átformálója a Kilimandzsáró és a Meru vulkán vadászterületén, ahol egyben vadászati főnök is.
Az 1971-es budapesti vadászati világkiállítás egyik értelmi szerzője, melyen a tanzán pavilon vezetőjeként vett részt. Vadászati és néprajzi gyűjteményének nagy részét 1984-ben Balatonedericsre, családi kúriájába hozta haza, mely azóta élő állatvilággal körülvéve múzeumként működik. Az ő nevéhez fűződik még a kenyai Windisch-Graetz herceg trófeagyűjteményének a keszthelyi Festetics-kastélyba történő hazahozatala is. Számos vadásztársaság tagja, a Véreb- és Agarászegyesület elnöke. Magas kitüntetésben részesül Tanzániában. Idehaza a Magyar Népköztársaság Csillagrendje, (1986) a keszthelyi Agrártudományi Egyetem életművéért ajándékozott honoris causa (1993) és a Hubertus-kereszt arany fokozata postumus kitüntetésének tulajdonosa. Számos publikációja jelent meg mind külföldi, mind belföldi szaklapokban. Halála után immár 4 vadásztársaság, valamint a balatonedericsi általános iskola vette fel a nevét. Tanzániában egy róla elnevezett tó teszi nevét halhatatlanná. Hamvait Balatonedericsen és Tanzániában helyezték örök nyugalomra. Halála után második felesége Beretz Katalin működteti és bővíti férje terveinek megfelelően a kastélyt Afrika Múzeum néven.
A politikai viharok miatt családjával együtt menekülnie kellett. Ausztriában és Németországban tevékenykedett vadászati vonalon, majd a Frankfurt melletti Opel Zoo egyik vezetője lett. 1954-ben a düsseldorfi nemzetközi vadászkiállítás trófeaosztályának vezetője volt. Három afrikai gyűjtőútja után, 1958-ban végleg elhagyta Európát és Tanzániában telepedett le, ahol állatkertek és múzeumok megbízásából mint gyűjtő és vadbefogó tevékenykedett. Évek múlva már az ország egyik legismertebb fehér vadásza, állatkert- és vadaskert alapító az afrikai vadászkultúra európai mintára történő átformálója a Kilimandzsáró és a Meru vulkán vadászterületén, ahol egyben vadászati főnök is.
Az 1971-es budapesti vadászati világkiállítás egyik értelmi szerzője, melyen a tanzán pavilon vezetőjeként vett részt. Vadászati és néprajzi gyűjteményének nagy részét 1984-ben Balatonedericsre, családi kúriájába hozta haza, mely azóta élő állatvilággal körülvéve múzeumként működik. Az ő nevéhez fűződik még a kenyai Windisch-Graetz herceg trófeagyűjteményének a keszthelyi Festetics-kastélyba történő hazahozatala is. Számos vadásztársaság tagja, a Véreb- és Agarászegyesület elnöke. Magas kitüntetésben részesül Tanzániában. Idehaza a Magyar Népköztársaság Csillagrendje, (1986) a keszthelyi Agrártudományi Egyetem életművéért ajándékozott honoris causa (1993) és a Hubertus-kereszt arany fokozata postumus kitüntetésének tulajdonosa. Számos publikációja jelent meg mind külföldi, mind belföldi szaklapokban. Halála után immár 4 vadásztársaság, valamint a balatonedericsi általános iskola vette fel a nevét. Tanzániában egy róla elnevezett tó teszi nevét halhatatlanná. Hamvait Balatonedericsen és Tanzániában helyezték örök nyugalomra. Halála után második felesége Beretz Katalin működteti és bővíti férje terveinek megfelelően a kastélyt Afrika Múzeum néven.
Néhány kép dr. Nagy Endréről:
Dr. Nagy Endre |
Kedvelte a vadászkutyákat, a vérebeket. |
De Nagy Endre különösen kedvelte a magyar agarat! Sokat gyönyörködött futásukban. |
Dr. Nagy Endre szobra balatonedericsi házának, az Afrika Múzeumnak a kertjében. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése