Két éve kezdtem blogolni.

Az előbb keresgéltem a blogom régi képei között és jöttem rá, hogy két éve, vagyis 1011. március 13-án kezdtem el blogolni.
Ezt köszönhetem a Kertbarát Körnek és Szimónak!
Ugyanis a digitális fotó korszaka előtt is szerettem csattogtatni kirándulásokon, családi eseményeken a fényképezőt, de azóta ez a kórság még jobban elharapózott rajtam...
A kertbarátok mindig kérdezték, minek fotózok annyit, ha sehol sem lehet megnézni. Aztán jött a honlap (miklosfa.eu) megújítás ötlete, amire szépen össze is készítettem a mappáimat, de csak nem akart felkerülni...
El unván a dolgot hat hónap után nekiláttam a blog írásnak, melynek elsődleges célja akkor az volt, hogy a Miklósfai Kertbarát Kör mozgalmas közösségi életét megörökítsem illetve nyomot hagyjunk az utókornak.
Azóta sok minden változott. 10 évnyi kertbarátos nyüzsgés után átváltottam az Országos Agarász Egyesület önkéntes íródeákjává. Nem tudom mi jöhet még, de azt hiszem a fotózás, ha öncélúan, de hosszútávon maradni fog.
Bár nem ártana kicsit tanulnom is ezt a hobbit...
Két év alatt 32.000 látogató volt kíváncsi írásaimra vagy képeimre.
Témáim kapcsán volt szerencsém meglepő kérésekhez is. Például fejtsem meg egy régi kopott kőkereszt feliratát. Ez sajnos nem sikerült, de ha bárkinek van ötlete, még mindig aktuális a dolog...
A legnagyobb forgalmat Kovács Gyula pórszombati gyümölcsésznek köszönhetek, de olyan is volt, hogy valaki a halott boncolás címszóra keresve jutott el hozzám, bár ez írásaimban nem szerepel...
Szóval érdekes dolog ez a net! Annyi azért bizonyos, hogy a keresgélők képeket szívesebben nézegetnek, mint hogy szövegeket olvassanak.
Ezért ide is biggyesztem legelső és éppen most legutolsó képemet:

Janka és Sába, két örök barát!

Seregély (Sturnus vulgaris) a mai csapadékmennyiséget ellenőrzi.