Húsvéti hóhelyzet és vízállás jelentés

A Húsvétot megelőző különleges időjárásra tekintettel összefoglalom az elmúlt hét csapadék viszonyait, mert ilyesmire még gyerekkoromból sem emlékszem.
Igaz, hogy a Mikulásnak nem kellett beavatkoznia, vagyis hogy rénszarvas szánon fuvarozza körbe a nyuszit az ajándékaival, mert mára megenyhült kissé az idő.
Elolvadt a húsvéti hó, de nem árt megörökíteni szóban és képekben a hét időjárását, mert bővelkedett képtelenségekben.
A márciusi forradalmat elfújó hófúvás és mínusz 6 fokos hideg sem volt piskóta, de ezt követte az eső-eső, hó-hó egyhangú variációja, mit sem törődve a hivatalos tavasz érkezésével és a Sándorok, Józsefek lukas zsákjából kiszökött 12 fokos melegecskével.
A héten ismét visszatért a -4 fokos éjszakai lehűlés, mely havat hozott.
25-27-ig 20 cm-es hóréteg borított el mindent, mely 12 mm csapadéknak felelt meg.
A nagypénteki gyengülés és a folyamatos esőzés az oka annak, hogy vasárnapra már csak foltokban lehet havat találni. Szombat, vasárnap lehullott eddig 47 mm eső és még nincs vége...
Víz alatt a rétek, csordultig a Principális, Potyli és minden árok. A szántásokat sem kell már idén lezárni, mert nagy kérdés mikor lehet majd rámenni a földekre.
És még nincs elvetve egy hektár zab, tavaszi árpa, lucerna sem!
De örüljünk a Húsvétnak, együtt lehet a család és már a nyuszi sem akad el a nagy hóban...
Pár kép emlékeztetőül az elmúlt hétről:

Szerdán még az NDK büszkeségét is belepte a hó!

20 cm hó, lapátolás, csúszkálva fel a dombon.

Surd felé is ilyen az út! (Sehol a Közút?)

Vörösbegy kutyatápra fanyalodva.

Nagy az egy almára jutó rigók száma...

Seregély vizet mér!

Ilyen volt, két nap alatt ilyen lett (!):

Feltellett a tóka.

Egy év után csörgedez a patak.

Kezd magához térni a ciklámen és a medvehagyma.

Morti élvezi a rohangálást,

meg a pocok keresést.

Janka szemléli az izgága sihedert.

Rézi cica a kivert kutyákat bámulja.

Egy utolsó (?) hógolyózás!

Az erica egy tél túlélő virág...

További képek a webalbumban ide kattintva is elérhetők.

Márciusi csúcsforgalom a madáretetőkön.

A március 15-i váratlan hideg és hótakaró, valamint a 24-25-i hóesés is meglepett bennünket, de a tavasszal visszatérő madárvendégeinket még jobban!
Szinte egész télen nem volt akkora forgalom a madáretetők környékén, mint az elmúlt két hétben!
február 27-én láttam először seregély csapatot. márc. 3-án már szólt a kakukk és 23-án megérkezett Miklósfára az első gólyapár.
A kemény hideg és a 20 cm-es hótakaró nem csak a vándormadaraknak, de az itthon maradott apróságoknak is feladta a leckét.
Gyanítom, hogy tömegével pusztulhattak el a táplálékhiány miatt, ezért nagyon fontos, ha etettük őket egész télen, ilyenkor sem szabad cserbenhagyni őket!
Amit megfigyeltem, a magevők most is csapatosan érkeztek, talán a korábban megszokottól kevesebb volt idén a tengelic, viszont most márciusban 15-50 fős csapatokban lehetett látni erdei pintyeket.
Stabil létszámban érkeztek a meggyvágók és a rigó félék, csízek és zöldikék, viszont jóval kevesebb cinegefélét lehetett látni. Búbos cinege idén nem jött, de alig volt kék és széncinege is a tél végén.
Újdonságként csak az erdei szürkebegyről tudok beszámolni, ezt a madárkát eddig még soha nem láttam.
A táplálkozási szokások változásáról csak annyit, hogy tavaly fedeztem fel, hogy a rigók költési időben rákaptak a kutyatápra és azóta ezt a szokást más is átvette.
Idén már a rigók az egész teraszon szétszórták a kutyatápot, a vörösbegy pedig a morzsáit szedegette össze a repedésekből.

Vörösbegy - Erithacus rubecula keresgél a leszóródott magok között.

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla) és vörösbegy.

Fenyves cinege (Periparus ater)

Vörösbegy és feketerigó

Énekes rigó (Turdus philomelos)

Erdei pinty (Fringilla coelebs) párban

Új vendégem az erdei szürkebegy (Prunella modularis)

Erdei pintyek a csírázó napraforgót keresik.

Fekete rigó (Turdus merula) kutyatápot talált.

Valamennyi madaras kép a Picasa webalbumomban ide kattintva nézhető.

Két éve kezdtem blogolni.

Az előbb keresgéltem a blogom régi képei között és jöttem rá, hogy két éve, vagyis 1011. március 13-án kezdtem el blogolni.
Ezt köszönhetem a Kertbarát Körnek és Szimónak!
Ugyanis a digitális fotó korszaka előtt is szerettem csattogtatni kirándulásokon, családi eseményeken a fényképezőt, de azóta ez a kórság még jobban elharapózott rajtam...
A kertbarátok mindig kérdezték, minek fotózok annyit, ha sehol sem lehet megnézni. Aztán jött a honlap (miklosfa.eu) megújítás ötlete, amire szépen össze is készítettem a mappáimat, de csak nem akart felkerülni...
El unván a dolgot hat hónap után nekiláttam a blog írásnak, melynek elsődleges célja akkor az volt, hogy a Miklósfai Kertbarát Kör mozgalmas közösségi életét megörökítsem illetve nyomot hagyjunk az utókornak.
Azóta sok minden változott. 10 évnyi kertbarátos nyüzsgés után átváltottam az Országos Agarász Egyesület önkéntes íródeákjává. Nem tudom mi jöhet még, de azt hiszem a fotózás, ha öncélúan, de hosszútávon maradni fog.
Bár nem ártana kicsit tanulnom is ezt a hobbit...
Két év alatt 32.000 látogató volt kíváncsi írásaimra vagy képeimre.
Témáim kapcsán volt szerencsém meglepő kérésekhez is. Például fejtsem meg egy régi kopott kőkereszt feliratát. Ez sajnos nem sikerült, de ha bárkinek van ötlete, még mindig aktuális a dolog...
A legnagyobb forgalmat Kovács Gyula pórszombati gyümölcsésznek köszönhetek, de olyan is volt, hogy valaki a halott boncolás címszóra keresve jutott el hozzám, bár ez írásaimban nem szerepel...
Szóval érdekes dolog ez a net! Annyi azért bizonyos, hogy a keresgélők képeket szívesebben nézegetnek, mint hogy szövegeket olvassanak.
Ezért ide is biggyesztem legelső és éppen most legutolsó képemet:

Janka és Sába, két örök barát!

Seregély (Sturnus vulgaris) a mai csapadékmennyiséget ellenőrzi.

Gólyaetetés

Már tegnap este megmozdult a miklósfai közélet a fagyoskodó gólyák etetése ügyében.
Erre is jó a Facebook!
Egy ausztráliai, egy miklósfai és egy zalaszántói ismerősöm kommentjei alapján, avagy hogyan segítsünk ennivalóval a korán érkező gólyákon, lassan kialakult a koncepció!
Vagyis létrával felmászunk a szomszédos üres fészekhez, vagy az ABC tetejére az ennivalóval.
Reggel 8-kor megvettem a friss csirke farhátat, felaprítva és elkezdtem telefonálni az előző este ígérkező segítőknek.
Höbi végül lebeszélt az üres  fészekbe való felmászásról, mert szélesebb a fészek a fém tartónál és nem tűnt biztonságosnak a létra kitámasztása.
Ezért hazaballagtam a kihúzható létrámért. Németh Géza már várt a csirkeszárnyas zacskójával.
Közben telefonáltak az oviból, hogy reggel a fészek alatt gubbasztott a gólya, segítsünk rajta.
Nagyon sokan érdeklődtek a mozgást tapasztalva, sőt ketten azonnal még vettek négy farhátat a gólyáknak, amikor megtudták mire készülünk!
Volt, aki mondta szóljunk az állatvédőknek, mire én: hiszen mi vagyunk az állatvédők!
Szóval a Miklósfaiak szívükön viselik gólyáik sorsát!
A tavalyi sérült fiókánál is azonnal felhívtak telefonon, hogy a központban tétovázik a sérült gólyafi!
Szóval mindkét fészek alatt hótól megtisztított területre szórtunk húsdarabkákat jócskán, de mivel ez a kutyák miatt nincs biztonságban, ezért az ABC (vagyis a CBA) tetején lesöpört területre raktuk ki a maradékot.
Erre a lapos tetőre jól rálátnak és korábban is le szoktak ide szállni, ezért remélem rátalálnak a húsra.
Péntektől már gyors felmelegedést jósolnak, addig kell kell kiböjtölni a két korai gólyának a telet, aztán a nyuszi hozzon nekik is jó időt, békában gazdag évet és bő gólyaáldást!

Egyedül didereg a hóesésben, párja éppen élelmet keres.

Kora reggel ült a fészken a -3 C fokos hidegben.

20 centis hóban, hóesésben gubbaszt március 26-án!

Miklósfára is megérkezett ma az első gólya pár!

Most egy órát kiestem ugyan a metszésből, de muszáj volt lefotóznom még ma a Miklósfára megérkező első gólya párt.
Tavaly az ABC melletti fészekbe érkezett meg az első gólya ezen a napon, vagyis 23-án, idén pedig a buszmegálló melletti (3093313 számú) fészekbe ért haza elsőnek a pár egyszerre.
Moles telefonon hívta fel a figyelmem érkezésükre. A metszést felfüggesztve odakerekeztem, hogy megörökíthessem őket.
Még nincsenek hozzászokva az emberek közelségéhez, mert az ABC mellé érve gyanakodni kezdtek és egymás után felrepültek a mórichelyi rétek irányába.
Nem tudom ebben a  hidegben mit találnak, mert még békát nem láttam a tókámban sem, bár a halak már felébredtek.

Miklósfa idei első gólyapárja a buszmegállónál

Pihennek, tollászkodnak a hosszú út után.

Közeledésemre még gyanakvóak.

Előbb az egyik, majd a párja is felszállt.

Felteszem egyúttal az előző, március 16-i havas hétvégén a madáretetőimet ellepő madárvendégekről készült képeimet is, hogy mennyit tud változni az idő egy hét alatt. Bár még mindig hűvös van, a korábban beígért 15 foknak nyoma sincs...

Vörösbegy almát csipeget.

A kutyák csontja nem érdekli...

A fotók sajnos ablakon keresztül készültek...
Valamennyi madaras kép a képgalériában, ide kattintva megnézhető.

Tavasz várás

Megállíthatatlanul érkezik a tavasz! Bár mintha az utóbbi évtizedekben az átmeneti hónapok inkább a hirtelen átmenetet képviselnék.
Nem csak minket zavar a hirtelen hőingadozás, de a növényeket és az állatokat is gyorsan előcsalja a gyors felmelegedés, melyet az előrejelzések szerint megint lehűlés követ.
Azért a mellékelt kerti képek szerint nyomulnak a virágok, a hóvirág és a tőzike után hipp-hopp itt lesz az ibolya is!
Egy hete itt vannak a seregélyek, szombaton kakukk szóra ébredtem és párhívó dalba kezdett minden rigó, cinege.
Csak az idő mindig kevés, hogy a kertet a kitavaszodás tempójának megfelelő állapotba hozza az ember...

Barátságos arcot kérek! Csíz!

Krókuszok a madáretető alatt

Újra csörgedez a patak...

Párba álltak a gerlicék.

Bent a kamélia nyílik.

Kint pedig a tőzike utolérte a hóvirágot!

XIII. Szentmártoni Borverseny

Március 9-én rendezték meg 13. alkalommal a Szentmártoni Borbarátok Egyesületének tagjai a hagyományos bormustrájukat, melyre ismét meghívták kertbarát körünk tagjait is.
A Dr. kotnyek István Miklósfai Kertbarát Kört heten képviseltük az ünnepélyes eredményhirdetésen. Köszönhetően Tóth Imre tagtársunknak, aki autóját és egy sofőrt is biztosított ahhoz, hogy a finom nedűk kóstolását el ne mulasztva érezhessük jól magunkat a rendezvényen!
A program egy bemelegítő gyakorlattal kezdődött, vagyis a szentmártoni hegyen vendégül látott bennünket Megyeri István, aki bemutatta szőlőjét, pincéjét és nem utolsó sorban kiváló borait!
Három fehér és két vörösbor kóstolása után meg kellett jegyezzem, hogy a házigazda és fia, mindketten nagyon otthon vannak a borkészítés rejtelmeiben. Vendéglátónk kitett magáért, mert a szlovén kolbásszal, vágottzsíros kenyérrel fűszerezett borkorcsolya közben olyan borokkal kínált bennünket, melyek maradandó élményt hagytak az ízlelőbimbóink közvetítésével!
Olyan illatú Traminit és olyan harmonikus illatú és ízű Szürkebarátot ismerhettünk meg náluk, melyet eddig még Zalában sehol sem!
És ezután következett a borverseny, mely profi szervezéssel, profi műsorral és kiváló borok megmérettetésével zajlott ismét.
A mellékelt fotókon láthatók az eredmények!
Az egyesület elnökének, Vlasics Lajosnak a köszöntője után Dr. Pálfi Dénes zsűrielnök ismertette az eredményeket. A program közben a helyi kulturális egyesület vegyes kara horvát és magyar nyelven előadott dalokkal szórakoztatták a közönséget, majd a vacsorát követő össznépi borkóstolás közben a vállalkozó kedvű fiatalok tánczenére nosztalgiázhattak. Szomorúan vettük tudomásul, hogy dr. Pálfi Dénes korára hivatkozva elbúcsúzott a borversenyek közönségétől és bejelentette visszavonulását.
Jól sikerült rendezvény volt, mely után a tavalyi kirándulásunk egyik emlékezetes vendéglátóját, Kerman Zvonko urat meghívtuk a miklósfai borversenyre is.
Néhány kép a programunkról:

Megyeri István miklósfai vendégeivel

Az idei, rekord számú borminta.

Vlasics Lajos megnyitja a borverseny ünnepélyes eredmény hírdetését.

Csillogó rosé bor a csillogó szemű menyecske kezében.

Kerman úr a legmagasabb pontszámot kapta Sipon ( Furmint) borára.

Trojkó Attila Traminije lett a "falu bora"!

Búcsú dr. Pálfi Dénestől

A végén ifjú titánok húzták a talp alá valót.

Vállalkozó kedvű fiatalok pedig kihasználták az alkalmat.

Valamennyi fotó ide kattintva megnézhető.