Gyermekkori szüreti emlékek, élmények kötnek ide. De nem vágyódom utánuk, tudomásul veszem, ez az idő végérvényesen elmúlt. Elmúlt a kétnapos szüret, amikor nagy társasággal fent aludtunk a széna padláson és szüret idején az egész hegy hangos volt a nótaszótól és a tárogató hangjától.
A nohát fa melencébe szedtük, vagy inkább ráztuk bele és apám mindig utánajárt a gyerekeknek és szólt, ha talált a tüke alatt három elmaradt szemet!
Sose felejtem el Akác Attila velőtrázó sikolyát, aki félmeztelen szüretelt és arról mesélt, mennyire iszonyodik a kígyóktól! Miért is ne, pont az Ő tükéjén napozott egy méteres sikló, aki a frászt is kapnék mondat végén kényelmesen lecsusszant a nohellóról Attila meztelen hátán át...
A ragacsos kezű szüretelés és must ivás után jó volt megpihenni az ölbe vett cseréptálakba mert gulyáslevessel, amit mindig diós és mákos kalács követett.
Estére mindenki elfáradt, főleg a puttonyos, akit mindenki ugráltatott, átordítva a hegyet, hogy puttonyooooos!
Az este gesztenyesütéssel és kiskanizsai rémtörténetek és háborús históriák sokadszori elmesélésével telt.
Boszorkányok, Kránic gyerekek, lúdvérc, a hegyen visszavonuló németek és átvonuló oroszok rémtörténetei után a gyerekek némi borzongással térhettek nyugovóra. A család bizony egykor a homokkomáromi szőlőhegyen bújva vészelte át a front átvonulását.
Az egykori jellegzetes és szép zsúp fedeles, lábas vályogpincékre cserép, vagy pala került, vagy éppen összeroskadtak magányukban. A kátyús, szőlővenyigével megrakott kocsiutakat lekövezték, vagy visszahódította a természet ami az övé volt. A nohával és otellóval borított meredek oldalakat mára felverte a bozót és az akác.
Itt-ott még vannak gondozott szőlők és lakott pincék, állhatatos gazdájukról tanúskodva, de már sosem lesz hegypásztor, nem szól a tárogató és nem kell már őrizni a gesztenyefákat sem szüret idején...
Nem kell a szombathelyi vasutasoknak a csiger, sem a borpárlat és nem kell a bekötött nadrágszárba rejteni a más fája alól felkapkodott gesztenyét.
De megmaradt az egykori mustok íze és frissen sütött gesztenye illata örökre!
A régi birtok és környékének bejárása és fotózása után felmentünk a búcsújáróhelyként ismert templomhoz, közben megörökítettem az útba eső kereszteket is.
A borult és estébe hajló idő miatt fakó képek sikeredtek, de ki tudja mikor járunk arra ismét.
 |
| Homokkomárom Imrei pince |
 |
| A pince előtti horhosban egykor lovaskocsik jártak |
 |
| Körtefa matuzsálemünk kiszáradva... |
 |
| Kőkereszt az egykori gémeskúttal szemben |
 |
| Kőkereszt a hegyben |
 |
| Egy újkori fakereszt a hegy elején |
 |
| Kőkereszt a templomhoz vezető út elején |
 |
| Kőkereszt a templom előtt |
 |
| Homokkomáromi magánfelajánlású kőkereszt |
 |
| Kőkereszt Hosszúvölgyön |
 |
| Borostyános kőkereszt Hosszúvölgyön |
 |
| Fakereszt a homokkomáromi bejárónál |
Valamennyi kép ide kattintva, vagy a képgalériából nézegethető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése