Pünkösd másnapján kihasználtuk a jó időt és elsétáltunk a Parkerdőbe, hogy beüzemeljük az új nyílvesszőket.
Annyira elszoktam már az íjazástól, hogy meg sem találtam a vadász íjaim idegeit. Ettől tiszta ideg lettem, de csak két kis íjat sikerült felajzani, Andris visszacsapó íját és a Cseke Ferenc örökségeként rám maradt gyerek fibert.
Püföltük egy kicsit a kartont, meg az alkarunkat és közben megbeszéltük elméletben hogyan kell szépen lőni.
Egyetemistaként, prof. Fábián Gyula tanítványaként ismerkedtem először az íjászattal 1974-ben.
Íj faragás Osage orange-ból, nyílvessző készítés függönykarnisból, pulykatollgyűjtés a kecskeméti Barneváltól, hiszen akkor még semmit sem lehetett venni. Dr. Saxton Pope stencilezett könyvében olvastunk Ishiről az utolsó Yana indiánról és jókat íjaztunk Visegrádon Bandi bácsinál, az utolsó íjász remeténél.
Mára már ez is divatos sport lett, túl sok mű felhajtással, túl sok "panel hunnal", talán ha nyolcan emlékszünk még a kezdetekre...
 |
| Sherwoodi íjászok longbow nélkül |
 |
| A célzás a legnehezebb |
 |
| Bürü a halastavon |
 |
| Tókerülő túra |
 |
| A rigók kövekhez csapkodva törik fel a csigákat |
 |
| Ösvény a parkerdőben |
 |
| Az erdei séta eredménye... |
A többi kép csak a link birtokában nézhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése