Pünkösdi virágok, madarak.

A pünkösdi hosszú hétvégén kertészkedés közben nem csak az éppen nyíló virágokban lehet gyönyörködni, de érdemes néha felnézni az égre és a környező fákra is!
Már kiugráltak a fészekből a fekete és énekes rigó fiókák, a szülők pedig az eső után gilisztával tömik őket.
Érdemes ilyentájt a cicákat kicsit karanténba tenni, a rigófióka könnyű préda nekik.
Nem vagyok macskagyűlölő, de madárbarát igen!
A felelőtlen macskatartók (nem ivartalanítják cicájukat!) miatt szörnyű a pusztítás madarak, cickányok, kuszmák és egyéb jószágok között.
Magyar agarat minden utcába és helyreáll a természet egyensúlya!
Ezt persze csak a szarkazmusom és a "macskaszaporítók" miatti bosszúságom mondatja velem...
Macsekos kitérőm után az utóbbi két nap megfigyeléseit rögzítem, mert képeket csak a virágnyílásról tudtam készíteni.
Föltekintéskor fekete gólyát, két réti sast, barna kányát, egerész ölyvet és karvalyt sikerült beazonosítani.
Minden nap "szól" a nyaktekercs, gyanítom a szelídgesztenyén levő odúból szorította ki a seregélyeket, de meglesnem nem sikerült, mert azonnal elhallgat, ha távcső van a kezemben...
Minden nap "szól" a kakukk is, tegnap például ámulatomra éjfélkor és egy óra körül kakukkolt, vagy órának, vagy bagolynak képzelte magát! Esetleg rosszat álmodott, mert más magyarázatot nem tudok a dologra...
Kétszer is sikerült megpillantani a már annyira hiányolt barna mókust! Először előttem futott át az úton a szomszédba az első madárszámlálásból hazaérve, majd szombat reggel galoppozott végig a thuja soron élelemszerző körútján.
Lefelé nézve kétszer is látómezőbe került egy vizisikló, de nem a békanyelős, hanem egy kisebb példány.
A tavaly tókánkba költözött két kicsi mocsári teknős közül a 8 cm-es még megvan.
De láttam, hatalmas hüvelyk ujj vastagságú lábatlan gyíkot is.
Amúgy nem élvezem a lefelé nézést, mert a patakvölgy tele van ismét pocok járatokkal és szerencsére még csak idén találtam először spanyol csigát...
A pockok szépen ki szelektálták a tulipánokat, sőt még az állítólag "pocok űző" császárkoronát is.
Ha belegondolok mennyi pénzt költöttünk tulipán hagymákra...
Ezután csak nárciszt ültetek!
Pár kép gondűzőnek:

Ázsiai boglárka (Ranunculus asiaticus)

Írisz

Pünkösdi rózsa (Peonia)

Írisz

Nemesített százszorszép (Bellis perennis)

Házi kertész (Domum hortulanus)...

Tavaszi virágainkról képeket picasa webalbumomban találhatsz.

II. Nemzetközi Magyar-Arab Solymász Találkozó Nagypáliban

Az Országos Agarász Egyesületet ismét meghívták a solymászok és a találkozó szervezői, hogy a három helyszínen, május 23-25 között zajló programok közül a szombati napon Nagypáliban agárfuttatással színesítsük a bemutatót.
A Zalaegerszegtől nem messze fekvő, szépen fejlődő község immár másodszor ad otthont ennek az érdekesnek ígérkező eseménynek, mely a tavalyi solymász találkozóval hagyományt kívánt elindítani.
Ajánlom a programot mindenkinek, akit érdekelnek a hagyományos vadászati módok, mint a solymászat, agarászat, íjászat!

Nyögve nyelős békanyelés!

A mai napsütéses szombaton lazára vettem a kertészkedést.
Gereblyézés, rendrakás volt betervezve és közben a szokásos virág fotózás.
Tegnap több, mint száz kép landolt a kukában, mire rájöttem, hogy az állandó ki-be rakosgatás miatt elállítódott az autofókusz. Pöször legyet és kék fadongót továbbra sem sikerült normálisan lencsevégre kapnom, a zöld virágbogarak meg továbbálltak a fehér orgonáról. Ezért aztán körbejártam a kertet, hátha sikerül valamit megörökítenem az elmulasztottak közül...
Tegnap elmulasztottam a házunk felett köröző rétisast, a majdnem negyven centis hatalmas lábatlan gyíkot és a lilaakácon repdeső kék fadongókat.
Ma két holló kiabált egymásnak az égen és a kert végében minden nap szól a nyaktekercs, de megpillantani nem sikerült őket, csakúgy, mint a kora reggeli sárga rigót és kakukkot.
Viszont a faház mellett olyanra bukkantam, amit még eddig nem sikerült látnom és fotóznom soha!
Kertünk termetes vízisiklóját láttam az ősszel bebújni a farakás alá, sőt még a levedlett bőrére is ráakadtam a tűzifa hasábok között, ezért kertészkedés közben eddig is figyeltem, hátha utamba akad megint.
Fél kettőkor bukkantam rá, ahogy a fáskamra mellett erősen küzdött, hogy lenyeljen egy fejénél megragadott nagy varangyot. A varangy öklömnyi méretűre felfújta magát és egyáltalán nem óhajtotta fojtatni a végzet útját. Úgy döntöttem, kivárom a küszködés végeredményét. A sikló próbált néha újabb harapásokkal "rásiklani" a békára és sípoló hang kíséretében próbálta kipréselni a levegőt a góliátra fújódott varangyból.
Egészen hét óráig folyt a türelemjáték, melynek végén a sikló próbálta behúzni a brekit a farakás alá, ami eleve lehetetlennek látszott, mert a béka nem adta fel a küzdelmet, amennyire csak lehetett, kisgömböccé puffadt.
Végül a sikló unta meg, hogy nem halad előre és elengedte a varangy fejét és visszahúzódott a fa alá.
A túlélő varangy pedig még egy darabig izmoskodott, ágaskodott a helyszínen, láthatóan csak a nyaka vérzett a sikló harapásaitól, de magabiztosságában ugyan az alá a farakás alá húzódott be, ahová a kígyó!
Varangy-sikló 1:0! Második menet várható talán már éjszaka? Ha csak a sikló rá nem eszmél, jobb lesz kisebb falattal beérnie!

Pár fotó az öt órás küzdelemről:

Vízi sikló (Natrix natrix) és barna varangy (Bufo bufo ) küzdelme.

Tetthely a faház mellett...

Már  a legyek is sokallják ...

A sikló apró harapásokkal próbál előre jutni.

Mindhiába! A varangy nem adja fel!

Szinte lufivá fúvódik fel.

A béka ágaskodva védekezik,

a sikló pedig újabb fogást keres.

Próbálja áldozatát a farakás alá húzni.

Öt órás hiábavaló küzdelem után a kígyó feladja, éppen visszahúzódik.

Búcsúpillantás az elpuskázott vacsora után...

A túlélő varangy, mint birodalmi lépegető pöckösködik még egy darabig.

Nem menekül, inkább pózol a kudarcot vallott sikló elött!

A kígyófogak nyomai a nyakán, de túléli...

Bolond béka ugyanoda bújik, ahová a kígyó!

Valamennyi kép a galériában, ide kattintva elérhető.

Családi nap és kereszt szentelés a Szentgyörgyvári-hegyen.

Nem tudom Robi atya intézte-e a jó időt, de kívánni sem lehetett volna kellemesebb napsütést vasárnapra, amikor a Szentgyörgyvári-hegy II. hegykapujánál rendezte meg a dr. Kotnyek István Miklósfai Kertbarát Kör az idei családi napját.
Az hegyi búcsú napján egy új feszület felszentelésére is sor került, ezért a szentmisére a hegykapunál került sor.
A kertbarát kör tagjai már reggel felkészültek a vendégek fogadására és két kondérban rotyogott az ebédnek való.
A fél tizenkettőkor kezdődő misén Bojtor Róbert esperes szép beszéddel köszöntötte a közel száz fős hallgatóságot, majd a vetések, szőlővesszők és a Szőlő Jövések Könyvének megáldása következett.
A helyi közösség ötletéből és erejéből felállított kereszt megáldása után Németh József kertbarát kör elnök röviden ismertette a feszület állításának történetét és felsorolta mindazokat, akik tevőlegesen részt vettek a megvalósításban.
Ezután már a közös ebéd, beszélgetés, barátkozás volt a fő program, hiszen hivatalosak voltak ide a Városszépítő Egyesület klubjainak tagjai családostul.
Az igazán jól sikerült marha és lábszár pörkölteket a finom hegyi nedűkkel lehetett leöblíteni, mert a hangulat is családias volt. Mindenki kínált mindennel-mindenkit! Igazi piknikező nap volt ez a vasárnap.
Képes ízelítő az eseményről:

Érkeznek a miklósfaiak a hegykapuhoz.

Egyéni ötletből, közösségi összefogással feszület áll a II. hegykapunál.

Bojtor József esperes megáldja a keresztet.

Idei hajtások a Szőlő Jövések Könyvében.

Fogyott a pörkölt rendesen...

"Vedd le a kupakot, ha fotózol!"

Szállj fel katicabogárka!

Igazi piknikező a hangulat.

Utolsó simítás a frizkón és jöhet a csoportkép!

A főszakács végre megpihenhet...

A világ nagy dolgai épp most dőlnek el.

Most lehet büszkélkedni a saját sütivel, pogival...

Valamennyi kép nézhető a képgalériából, ide kattintva.

Kereszt állítás

Ez a hét a Szent György napra való készülődés jegyében telt jó néhány kertbarát kör tag számára.
A 25-i, csütörtöki vezetőségi ülés előtt a "kereszt állító bizottság" szorgalmasabbjai újra festették a
II. Hegykapunál a Szent György szobrot és kaput, valamint egyéb csinosításokra is sor került.
Aztán hat óra körül  meghozták és felállították a feszületet, melyet a "Tormák" készítettek, a táblát és alapozást pedig Temesi László vállalta magára.
A kis csapat nagy lelkesedéssel szemlélte a felállított feszületet, majd természetesen fél nyolcig belefért még egy rögtönzött bor kóstoló is.
Az esti vezetőségi ülésen 16 fő vett részt. Nálunk még sohasem fordult elő, hogy nem volt ki a létszám, inkább mindig többen voltunk...
Sajnos megint kép és hangrögzítő nélkül érkeztem a gyűlésre, pedig hányszor, de hányszor lett volna érdemes megörökíteni az utókornak ezeket az aktusokat...
Senkinek nincs egy nyamvadt videója, diktafonja ilyenkor, pedig a beszólásokon könnyesre röhögtük magunkat.
A népes és hangos, rangos egybegyűltek ihattak egy gyűszűnyit a Tormákok "nehéz borából", mely idén a Falu Bora kitüntető címet kapta. Azért nehéz, mert igen nehéz hozzájutni...
Az elhangzott poénok alighanem egy darabig vissza fognak köszönni.
Szó volt még a vasárnapi programról, főzésről és a "hány kenyér kell?" visszatérő csaknem megoldhatatlan problematikájától az egyesület bontani vagy nem bontani dilemmájáig, de nem ezektől emlékezetesek a vezetőségi ülések...
Pár fotó a kereszt állításról és már töltőre tettem az akksit vasárnapra...

E beállított fotón Höbe Pityu bemutatja, hogyan kente le a szobrot...

Temesi Laci dolgozik, titkár elvtárs irányt mutat.

Páll Miklós cédrusa körül kihajtott a mogyoró.

Teljes előkészület: aggregátor, szerszámok, borok...

Itt már szó sincs imitációról!

Szent György szobra felfrissítve.

A keresztállítás pillanata.

Ezen a "Via Dolorosán"csak bringával,

vagy lóháton érdemes közlekedni...

Valamennyi kép ide kattintva látható.

Előkészület a Szent György napra!

A Dr. Kotnyek István Miklósfai Kertbarát Kör e hét vasárnapján, vagyis 28-án tartja Családi Nap rendezvényét a Szentgyörgyvári-hegy II. hegykapujánál.
A program 11,30-kor kezdődik a szentmisével, majd a hegykapui feszület, vetések, szőlővesszők, Szőlő Jövések Könyvének megáldása után kötetlen baráti összejövetelre invitáljuk a körök tagjait és családtagjait.
A helyszín kaszálása, takarítása alkalmával készültek az alábbi fotók:

Munka és fröccs után

Ilyenkor születnek az újabb ötletek...

A csavaros észjárású gazda,

másokkal kaszáltat...

Korai gólyák fészekjárása

Korán, fagyos, havas rossz időben érkeztek meg a miklósfai gólyák előhírnökei, de össze-vissza fészekjárásukkal még így nem tévesztettek egyszer sem, mint idén.
Korábbi bejegyzésemben leírtakkal ellentétben már nem tudom eldönteni, ki kivel van és melyik fészek gazdája!
Ugyanis az első párt több napig a buszmegállói fészken láttam tartózkodni, estére is, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy végiglátogassák a közelben levő másik három fészket...
A zord időben hol itt, hol ott tűnt fel egy gólya! Egyszerre mind a három korai gólyát először.... sikerült megfigyelni, mégpedig úgy, hogy az első pár már egy hete az ABC melletti fészket rendezgeti, a harmadik magányos gólya pedig a Nagy Lajos utcai fészken éjszakázik.
Közben huzamos időt töltöttek táplálék kereséssel, túléléssel és igen nehéz volt megkülönböztetni, melyik hová tartozik!

Viharos, hideg szélben magányosan...

Nagy kócsagok csapatosan táplálkoznak a zalakomári csatornán.

Magányos fészek renováló a Lecsó mögött, a Nagy Lajos utcában.

Az első pár átnyergelt az ABC melletti fészekre.

További képek ide kattintva nézhetők.