Vince napi pincejárás

Megosztom a Szentmártoni Borbarát Egyesület meghívóját a Vince napi pincejárás eseményükre!
Remélem a Miklósfai Kertbarát Kör is fogja képviseltetni magát!

Hó helyzet

Miről lehet ilyenkor blogolni?
A Répafőzőre való lázas készülődésről?
Egyenlőre nemhogy lázas, de semmilyen készülődést nem tapasztalok itthon!
Gyanítom, hogy valami első próbálkozás lesz benevezve szombaton a tisztesség kedvéért, ami ugye nem szerencsés, mert vagy jó lesz, vagy nem...
Maradt tehát a hirtelen jött havazás, ami szép dolog a meleg lakásból ablakon át nézve. De hajnalban havat lapátolni, hogy feljussak a domboldalon, majd dolgozni egyik faluból a másikba, latyakos úton, parkolóhely nélkül kevésbé romantikus dolog. De szép tájat és fotótémát mindig és mindenhol lehet találni!
A következő képek ma 5 és 16 óra között készültek az utcánkban és munkából hazafelé jövet.
A nyers képeken nem változtattam, mert a nap hangulatát talán jobban szemléltetik a hajnali szürkeségből a reggeli ködös-szürkéskékes  hómezőkön át a késődélutáni napsütéses kerti képekig változó fényviszonyok.

A három napos hó, havas eső 27-35 cm hótakarót, kiolvasztva pedig 35mm csapadékot jelent.

Szegény Trabi, tavaszra talán kiolvad!

Szent Miklós fehér köpenyben

Szaplányos

Vadludak húznak Mórichely felé

Beleznai templom

Miklósfai kertünk vége

Kisütött a lemenő nap!

Ha valaki még nem látott elég havat, további havas képek ide kattintva nézhetők...

13. Miklósfai Répafőző Verseny

A 13. Miklósfai Répafőző Verseny jövő szombaton, január 19-én kerül megrendezésre!
Nevezési lapok letölthetők a http://www.miklosfa.eu/ honlapról.

Januári röpke tavasz

Már tettem korábban utalást egy bejegyzésemben arra, hogy nem ritkaság az utóbbi években a decemberi, januári enyhe idő, amely előcsalja a virágokat, álmukból felébredt sünöket, rovarokat.
Most is ez történt az elmúlt két hét 16-6 fokos napközbeni enyhülésével.
Ezt a pár fotót kertünkben készítettem a kicsit keservesen, de azért nyiladozó virágokról!

Fekete hunyor - Helleborus nigra

Gyermekláncfű - Taraxacum officinale

Deres körte

Moha telep

Százszorszép - Bellis perennis

Valamennyi kép ide kattintva, vagy a Picasa webalbumból nézhető.

Kutyák ünnepkor

Az év végi ünnepek a kutyák számára is fontosak!
Egyrészt Karácsonykor, amikor nagy a társaság, sürgés-forgás és ínycsiklandó sültek illata terjeng a levegőben - nem értik, miért vannak kirekesztve, miért nem kunyizhatnak pár finom falatot.
A kutyákra nálunk sok minden rá van hagyva, de nálam az asztal az tabu! Aki ilyenkor dugdos, az rajtam keresztül az ebeket bünteti...
A szilvesztert meg már ismerik! Janka retteg a dörgéstől, durranásoktól, lövéstől!
Janka egyébként be se meri tenni a lábát a lakásba, vagy maximum a vaddisznóbőrre fekszik, de ilyenkor még időben beengedjük a rettegést megelőzendő. Az angol agaram is el szokott bujdosni a petárdázás elől, de a rotikat nem nagyon zavarta, legfeljebb intenzívebben ugatták a rendbontókat.
Szilveszterkor Morti is bejöhet, mert Jankát nyalogatja vigasztalja egy kicsit.
Pár kutyakép az elmúlt napokból:

Morti megpróbálja benyalni magát a Karácsonyi vacsorára

Nekik pulykanyakat hozott a Jézuska

A tűzi játék alatt békésen összebújtak

Azért a szilveszteri mókából nem maradhatnak ki...

A virsliből is mindig van maradék!

Karácsonyi ajándék

Idén két könyv mellett agaras ajándékokat is kaptam.
Az egyiket, egy csont lemezbe karcolt  képet, amely Jankát a magyar agarat és Sábát a sziámi cicámat ábrázolja, Imrei Boglárka első ilyen témájú próbálkozása.

Imrei Boglárka: Janka és Sábi

Janka és Sába csontlemezen

Zsófinak pedig egy Rézi cicás csontmedál készült!

Imrei Boglárka: Rézi

Kaptam még meglepetésként egy agaras kis fa szobrot is, melyet Szilos József faragott ki nekem.
Méretei: 10 cm magasság és 7 cm talp szélesség.

Szilos József: ülő agár

De ha már feltettem, korábban ajándékba faragott alkotásait is bemutatom:

Viking ivó csanak

Prémvadász bográcskeverőn

Szilos József faragásai: mini-maxi konyhai szett 

Valamennyi kép itt megnézhető.

Őszapók

Megint megtréfált bennünket a Karácsony!
Máshol hóval, ónos esővel köszöntött be, de nálunk Zalában most napsütéssel és 13 fokos meleggel érkezett!
A védett, napos helyeken kinyílott az ibolya, százszorszép és a gyermekláncfű virága, de a krókuszok is kidugták már a fejüket és virágzik az erica is.
A madáretetőkön is kevesebb a téli vendég mint zordabb teleken, de azért mindig akad valami újdonság.
Most éppen az a csapat őszapó, amelyik három méterről hagyta magát fotózni.
Róluk teszek fel pár képet. Az őszapókról ide kattintva tudhatsz meg többet, hangjukat pedig itt hallgathatod!

Őszapók ( Aegithagos caudatus ) az etetőn

Mindig csapatosan érkeznek,

cserregve keresgélnek a magok között.

A földön ritkán keresgélnek,

de az etetők alatt is terített asztal van.

Fehér Karácsony az igazi!

Elvagyok ezzel a lucskos, enyhe téli idővel, mert nekem mindenről csak"az" jut eszembe!
Vagyis a fűtés számla...
Tudom kicsinyes gondolkodás ez, de ha Samoán élnék, biztos nem jutna eszembe...
Ezzel együtt nekem is a "Fehér Karácsony" tetszik. Max. 5-10 centis hóval és enyhe faggyal (ha kérhetném)!
Ma egész nap szemerkél az eső, ezért a hét végi csodaváráshoz felteszek pár december 8-án, ablakon keresztül készített képet a remélt látványhoz mintaként...
 A madáretetőkön folyamatosan nagy a forgalom!
Egyenlőre a megszokott vendégek járnak a napraforgóra: verebek, tengelicek, zöldikék, cinegék.
Mindennapos a szén, a kék, a fenyves, a barátcinege, de néha felbukkan a búbos cinege is.
Rajtuk kívül ide szokott a harkály, néhány balkáni gerle és a rigók is jönnek a kiszórt almára.
Erdei és téli pinty csak szórványosan van, de lesz itt még nagyobb forgalom!
A napraforgón kívül érdemes kitenni madárkalácsot, faggyút, gyümölcs hulladékot és az ebédből megmaradt főtt hús, főtt sárgarépa és burgonya maradékot is. Rigók és vörösbegyek is meghálálják ezeket.
Figyeljünk a cicákra, mert az ő figyelmüket is felkelti az etetők körüli sürgés. Ha tehetik, beülnek az etetőbe, de a bokrok takarásából is könnyen szednek vámot az éhes madarak közül.
Macskás nőknek mondom, jó ha tudják, milyen vérszomjas gyilkos a kis kedvencük! Nekem elég kopogni Rézinek, ha az etető felé veszi az irányt, de azért kiszedi a vámot, ha nem látjuk...
Morti szerencsére sakkban tartja!
 Rendszeresen portyáz az etetők környékén a karvaly, ha szerencsénk van, szemtanúi lehetünk vadászatuknak.

Nagy a sürgés az etetők alatt.

A terpeszkedő Nordmann miatt már nem látni az etetőt.

A cinkék ügyesen csennek a lopótökből is.

Legkedvesebb téli vendégünk a vörösbegy

Vörösbegy - Erithacus rubecula

Kacsa pecsenyével búcsúztak az évtől a MI-NŐK

Tegnap tartotta évbúcsúztató összejövetelét a Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület keretében működő MI-NŐK klub.
A klubtagok már délutántól birtokba vették a Mindenki Háza konyháját, mert szokás szerint főzőcskézés nélkül nem nőklub a nőklub!
Ismét Rákhely Árpád szakoktató segítségét vették igénybe, hogy a gasztronómia mesterfogásai közül újabbakkal ismerkedjenek.
A nőklub szervezője és elnöke, Iványi Margit ismertette az idei év eseményeit és ötleteket kért a következő évi programtervhez. Megköszönte a segítők és a tagság közreműködéséét, majd következett a vacsora, melyhez sült kacsacomb készült párolt káposztával, desszertként pedig minifánk csokiöntettel.
Én még ilyen finom kacsasültet nem ettem!
A vacsora után pezsgős koccintás, majd a Szentgyörgyvári-hegy java borainak kóstolgatása következett a beszélgetés mellé.
A nőklub tagjai idén is kivették a részüket minden miklósfai rendezvény, sütés-főzéses és mindennemű  program szervezésében és segítésében, amiért nagy köszönet nekik!
Néhány kép az évzáró vacsoráról:

Rákhely Árpád instrukciói szerint készül a vacsora

Iványi Margit ismerteti az eltelt év programjait,

majd megköszöni a szakoktatók segítségét.

Finom miklósfai borok is kerültek terítékre

Rákhely Árpád porcióz

Főmenü: kacsasült párolt káposztával

Ezekről a szép díszekről a postán lehet érdeklődni

Valamennyi kép ide kattintva megnézhető.

Szent Miklós napi program

December 6-án a Közművelődési és Városszépítő Egyesület a miklósfai Mindenki Házában látta vendégül az egyesület és Miklósfa közösségeit.
A program 7 órakor kezdődött a hagyományos falusi disznóvágások hangulatát visszaidéző disznótoros elkészítésével.
A helyi amatőr, de kellő gyakorlattal rendelkező böllérek a beleznai Tomi gazdától szállították a termetes, közel 250 kg-os sertést vágás és kivéreztetés után a Mindenki Háza grillkertjébe, ahol a pörzsölés, darabolás és feldolgozás történt.
Az önkéntes disznóvágó csapatnak délutánba nyúló elfoglaltságot adott a hús darabolása, a kövesztés, kolbász és véres hurka töltése, majd mindezeknek a kemencében történő kisütése.
A feldolgozásban a fiukat szorgalmas lánycsapat segítette. Kínálásban sem volt hiány! Sokféle házi pálinka és finom Szentgyörgyvári-hegyi borok melengették a férfi népet, de nem hiányzott a szokásos fokhagymás pirítós és resztelt májas uzsonna sem.
Délután kettőtől az iskolások vették birtokba a házat, majd az óvodások csatlakozásával hangulatos, műsoros program közben érkezett a Mikulás, aki nagy batyujából ajándékokat osztott az apróságoknak és a szorgalmukkal kitűnt diákoknak.
18 órakor a Szent Miklós szobornál (Csávás Csaba alkotása) gyertyagyújtás keretében Bojtor Róbert atyakérte Szent Miklós segítségét a közösség megőrzéséhez.
Az ünnepségen  közel kétszáz fő vett részt, akik ezután a Szabadtéri kulturális udvar és piknikező centrum ünnepélyes átadásán és felszentelésén vettek részt.
A nagyterem megtelt a közösségek képviselőivel.
Először a Miklósfai szirének, majd a Miklósfai templomi énekkar műsora szólt a szeretet erejéről.
Ezután Dömötörffy Sándor, az egyesület elnöke a szent püspök életéről és lelkiségéről beszélt, majd dr. Kotnyek Istvánné településünk történetéről tartott ismertető előadást.
Az est a disznótoros vacsora elfogyasztásával zárult.
Köszönet az egyesület vezetőinek, szervezőinek a hangulatos estéhez és  külön köszönet azoknak a kertbarátoknak és nőklubosoknak akik, mint szinte mindig, most is önzetlenül segítettek és végigdolgozták az egész napot a közösségi program sikeréért!

(Jellemző) rövid képes riport a nap eseményiről:

A nap a köd homályába burkolózó tragédiával vette kezdetét.

Tomi gazda büszkén mutatja vadonatúj vágópontját!

Miklósfán pedig ez a vágópont...

Közeleg a fertőtlenítő szer,

melyet nem a sertéshez használtunk...

Jólesett a fokhagymás pirítós és a bort sem kellett lehűteni.

A hölgy, bár önveszélyes,

mégsem Ő vágta ezt a mitikus kínai írásjelet...

A "belek ura"!

Köd, füst és pára ellenére mindenre kiterjed a figyelem.

Jobb felső őrlő lyukas...

A fiuk nem zumbáznak, ez a miklósfai férfi-fitness!

A loccsantás lényege, hogy valaki gumicsizmájába is kerüljön víz...

Ecce homo! Két fél között egy egész...

Miklósfán derék emberek vannak,

itt minden a helyére kerül,

és mindig közel a segítség.

A lányok imádnak bürkézni,

de a kavaráshoz értenek csak igazán!

Lassan már kolbászból lesz a kerítés...

Eközben bent megérkezett a Mikulás,

egyenesen a lappföldi Nagy Lajos utcából.

Öröm volt nézni a vidám arcokat.

Mindenki kapott a puttonyból!

Aki meg nem, az vágyakozva tekintett kifelé...

A sültek illata,

kiscicát és nagymacskát egyaránt közelebb csalt.

A sajnálatos véres események aztán

véres hurkába torkollottak!

Bent műsorral ért véget a diákprogram.

Kint pedig Szent Miklóst köszöntötte a kétszáz fős tömeg.

Miklósfa régi névadójának szobra

Az udvaron szállingózó hóban felavatásra került az új térburkolat

Bent egyházi énekek hirdették a szeretet erejét,

ahol valamennyi közösség tagjainak jutott hely.

Az ünnepi készülődés jegyében a vers

és a beszédek is a szeretet ünnepéről szóltak.

De a konyhában már fájásodott a krumpli...

Végül a türelem finom kolbászt terem...

A dolgozók is megpihenhettek,

az itatást végre etetés is követte.

Az etetést pedig újabb és újabb itatás...

Volt segítőkész fiú is,

a lányok meg mindig segítőkészek!

A csatatéren van mit takarítani...

Az év "parti fotója"!

Szegény coca! Emléke bennünk él...

Valamennyi fotó ide kattintva megnézhető.