Úgy látszik ez ma egy ilyen nap!
Végre szakad az eső, engem meg itt esz a fene on line.
De ennek is van valami haszna, mert feliratkoztam a netboard.hu Agár fajták fórumra, hogy közkinccsé tegyem sokkilóbájt agaras képeimet. És elképedve tapasztalom, hogy ma eddig145-en látogatták meg blogomat!
A sok agarász látogatónak ezért előkerestem a II.Göllei agarász találkozón készített képeimet, bár nem a gyorsaságom a fő erényem...
Én akkor első és egyetlen magyar agarammal, a Keresztes Jani barátomtól nosztalgiából kapott Óvári Gazdász Turullal mint teljesen ismeretlen kezdő jelentem meg a társaságban.
Janka ott futott először műnyúl után, és meglepetésemre nem is rosszul.
Kiállításon is egyszer voltam vele Nagykanizsán, de mint tenyésztésre alkalmatlan, nem típusos kutyát minősítették, és én ott láttam először életemben magyar agarat!
Volt ott vizslafejű, dogszerű, meg szép agár is. Akkor döntöttem el, ha az enyém nem magyar agár, akkor én ezt a beszari kutyát csak simán szeretni fogom...
Későn érő típus volt a lelkem, de apránként azért előjöttek a számomra szimpatikus tulajdonságai is.
Életem első kutyája egy holland származású grey, (a Hevesi Barna tenyészetéből - ez is egy külön történet, egyszer leírom...) Ada volt - intelligens, gyors, kiváló vadász.
Szóval Ada, a "mosolygós" angol agár volt az etalon nekem!
De ez a magyar(Janka) egy idő után elkezdte őrizni is a házat. A rotim tanulhatna tőle. Mert különben meg rottweiler rajongó is vagyok, Grand King Dokim a másik fajta etalon volt!
Na meg a vad űző genetikai háttérrel sincs problémája! Elrontotta a rotimat is, viszont saját macskánkon kívül nem mozog semmi keresztül a telken, de a közelében sem...
A jó genetikát meg kár veszni hagyni, ezért tisztelem az áldozatot is hozó, megszállott tenyésztőket, akik nem csak a küllemre, de elsősorban az egyedi és régi jó ösztönökre próbálnak építeni.
Ezért kezdett érdekelni a magyar agár sorsa! Hogy fennmaradhassanak ezek a gének, a magyar agárral vadászni muszály! Ezt kiharcolni megint, csak összefogással lehet.
Ezért éreztem jól magam akkor ott Göllén, mert érezni lehetett az összetartást.
Elég a lírából! Jöjjenek a képek!
 |
| Janka ekkor még nem nem hallott műnyulat futni |
 |
| Keresztes bírál! Bírálni könnyű-hallgatni meg arany... |
 |
| Kicsit beljebb veszem a körméretet |
 |
| Töpfnertől hallottam először a corkáról |
 |
| Ne félj! Nem harap a bácsi! |
 |
| Nem bántanak a nagy kutyák |
 |
| Tele a kultúr |
 |
| Ez meg már olaszul olvas,de nem ír. |
 |
| Valahol találtam. Egyikünk lába sem szabályos. |
 |
| Janka és gazdája. Hosszabban: Óvári Gazdász Turul és Imrei Ferenc |
Ma találtam az utolsó képet erről az alkalomról, és magamról az Olajos-réti honlapon, köszönet érte Barabás Zsuzsannának, vagy (és) Petz Áginak!
További képek webalbumomban,
itt elérhetők.
