2011. november 9., szerda

Surd és a Surdi Csemetekert őszi díszben

Akkor ahogy tegnap ígértem, még teszek rá egy lapáttal, mármint az őszi természet színkavalkádjára.
Még szerencse, hogy a fotókat tegnap készítettem, Beleznáról Nemespátróra menet, végignyargalva a csemetekertet! Mert lehet, hogy egyedi pillanatot fogtam ki, a lomb java még a fákon és tiszta napsütés volt.
Ma viszont, amikor ismét Surdon jártam, még csak ki sem bukkant a nap a ködből...
Pedig még Miklósfa őszi köntöse megörökítésre vár!
A csemetekert máskor is szép, de ilyenkor a legszebb! Mindenkinek ajánlom vásárlásra, vagy csak egy szemet gyönyörködtető sétára, mert megéri!
Remélem, hogy Tóth Zoli, a kert vezetője unalmas téli estéken szán rá időt, hogy a webalbumban levő képeket kiegészítse a legfontosabb fajok beazonosításával, így lenne teljes az információ! Én sajnos nem vagyok jártas a dendrológiában, bár szeretnék...
Surdról és öreg fáiról a község honlapján, ide kattintva bárki tájékozódhat.
A csemetekert működtetője a Zalaerdő ZRT. A kert történetéről, az itt fellelhető fajokról és az aktuális árjegyzékről a Zalaerdő honlapján, ide kattintva lehet részletesebben tájékozódni.
Kedvcsinálónak néhány fotó a legközelebbi sétához!

A surdi főutcán is lehet ilyenkor gyönyörködni
De még egy kis letérőn is találkozhatunk fa különlegességgel
A kastélyparkot az új úton körbejárva, jobbról a horgásztó fogad

Kellemes sétálóhely a surdi tó
A surdi Kastélypark öreg fái gondozott környezetben
A surdi alsó csemetekert
Az Újtelep utcai művészbejáró felől rálátunk az irodára

Itt kár számolni a szín árnyalatokat...

Mamutfenyő árnyékában

Felső kert a vörösfenyőkkel

Mindig újabb árnyalatra bukkanunk
A kertből látszik az evangélikus templom,

A mellette levő katolikus templom,

És nyugatra a beleznai templom torony.
Magányos hárs a surdi legelőn

Kanizsa felé kanyarogva más és más arcát mutatja az erdő

Az összes fotó a képgalériából, vagy ide kattintva megnézhető.

2011. november 8., kedd

Az ősz színei Pátróban

Kertünk őszi színei után ma megmutatom, milyen csodás az ősz Nemespátróban. És ezt még holnap fokozni is fogom...
A szántók barnáit váltogatja a rétek és a fenyők zöldje, melyeket színesít a nyírek, nyarak sárgája és a bokrok vöröse, ezüstfenyők kékje.
Ilyenkor a legszebb az erdőt járni, de a kertek, szőlőhegyek színkavalkádja is szemet gyönyörködtető!
Még jó, hogy munka közben ilyenekben is gyönyörködhetek, persze a madarakon kívül...
A surdi szőlőhegy dombjait elhagyva lehet felkapaszkodni a pátrói tetőre, ahonnan belátni az egész környéket.
A völgyben kanyargó utcák között szebb napokat látott régi házak és a lassan, de biztosan visszaszoruló kisparaszti gazdálkodás emlékei köszönnek ránk.
De talán beszédesebbek a képek...

Surdról tekergőzik fel az út Pátró felé
A tetőre felérve jobbról rálátunk Nemespátróra
Elhagyatott boronapince
Út menti borospince
Valamikor szép lehetett...
Pátró csupa zártkert
Távolban az evangélikus templom
Régen minden ház végében állt egy pajta, istálló
Jó példa! Szépen felújított parasztház
Tornácos bejárat
Kerekeskút küzd az enyészettel
Az őt felváltó artézi kút sem áll jobban...
A kisbíró utáni legfontosabb hírharang a hangosbemondó!
Csaknem alpesi táj Nemespátró közepén
A suvadásnak esett áldozatul ez a boronafalú vályogház
Ritka látvány: magyar tarkák szabadlábon
Minden látogatót igazoltatnak az ebek
Tornácos ház

De szép is lenne megmenteni emlékbe...
Itt már a természet köszön be az ablakon...
Pedig gyönyörű a kilátás
Dezső Jani tehene a hátsó fertályát vakarja mélázva...
A fenyőbirodalom, Nemespátró
A képeken a domboldalban látható függőleges csövekkel a rétegvíz mozgását szándékozták megkönnyíteni, hogy a domboldal további suvadása ne veszélyeztessen más házakat is. Szarvasmarha pedig a tíz évvel ezelőtti 14 gazda helyett már csak négy udvarban van...Még tartja magát a karácsonyfázás, más növény termesztésének sem a kötött agyag, sem a domborzat nem kedvező.
További képek a webalbumban itt nézhetők.

2011. november 6., vasárnap

Magyarnóta est a Miklósfai Kertbarát Kör rendezésében

Tegnap, azaz 2011.november ötödikén 19 órai kezdettel rendeztük meg, rendhagyó módon idén másodszor nótaestünket.
A vacsora kezdetére már telt házas volt a nagyterem, és a kölcsönös kínálgatások hatására nem csak a nemzetközi helyzet, de a hangulat is fokozódott!
A mi asztalunknál csupa különlegesség volt a felhozatal. Az ismeretlen szerző pálinkájától, képviselőnk, Sajni József neon-pink rozéjától(amit én narancsnak aposztrofáltam, és némi politikai simulást magyaráztam belé...) egészen a Bencze Pince bor és pálinka kavalkádjáig mindent végig kóstoltunk. Jót derültünk és figyelmeztettük Kanász János polgármestert, hogy nem a bor hatása az, hogy két Sajni Józsefet lát szemben ülve...
Amatőr szakácsnőink előtt le a kalappal, kiváló disznótorost rittyentettek vacsorára! Kiemelném itt a párolt káposzta ízharmóniáját. Magamat is revideálnom kell, mert már vagy harminc éve csak a Gazdagék hurkáját veszem a piacon, de itt belekóstolhattam Orvos Tamás kiválóan fűszerezett hurka-kolbászába, javaslom mindenkinek...
A kulináris élvezetek után Höbe Pityu, mint fő szervező, megnyitotta az estet.
A műsort falunk szülötte, Horváth Zoltán nótaénekes nyitotta meg, majd a nálunk először fellépő Rezsnyák Miklós köszöntötte a közönséget. Szavai szerint, őt azért hívták, mert jó poénokat szokott mondani, hát erre nem is cáfolt rá, miközben egy kiváló orgánumú és sztár allűröktől mentes énekes, aki rég nem hallott nótákkal örvendeztette meg a nagyérdeműt! Mellesleg 2010-ben kapott életmű díjat, melyről itt olvashatsz.
Ezután  Budai Béla zongoraművész következett, aki élete fő művét kísérte a színpadon, vagyis leányát, Budai Beatrixot, aki a magyar nóta új állócsillaga!
Még nem fordult elő nálunk, ahol már csaknem minden neves nótaénekes szerepelt, hogy egymás után kétszer ugyanazt a szereplőt kérjük fel énekelni. Beatrix most is elbűvölte a közönséget új repertoárjával!
 Budai Beatrix jó hangú, mély átéléssel éneklő, kedves szép jelenség, akinek a bemutatkozását érdemes elolvasni honlapján ide kattintva.
A budapesti művészek hosszú műsorral hálálták meg a közönség szeretetét és remélem, Ők is jól érezték magukat, mert mi igen!
A műsor további részében Imre Tibor zenéjére megkezdődött a bál, majd az értékes tombola ajándékok kihúzása.
Amint értesültem, a beleznai kemény mag hajnali háromig nyomta a nótázást, így aztán, ahogy katonáéknál szokták mondani "a foglalkozás elérte célját!"
A Miklósfai Kertbarát Kör vezetősége nevében is köszönet illeti mindazokat, akik kivették részüket a szervezésből, rendezésből és akik tombola ajándékkal támogatták műsorunkat, valamint  vették a fáradságot, hogy részvételükkel anyagilag is támogassák körünket!
Egy kis ízelítő azt est hangulatából a következő fotókkal:

Ági, kertbarát körünk jól bevált szakácsa
Horváth Zoltán, falunk szülötte
Rezsnyák Miklós nótaénekes
Budai Beatrix ismét lenyűgözte a közönséget
Még Surdról és Beleznáról is eljöttek
Budai Beatrix 90 éves rajongójával, édesanyámmal.
Budai Beatrix férfi rajongói körében
További fotók a képgalériában, ide kattintva nézhetők.

2011. november 4., péntek

Az ősz színei

Ilyenkor a legszínpompásabbak az erdők és a kertek. Napsütésben, főleg a lemenő nap fényében mindennek valahogy más, melegebb színe van. Kertünk őszi színeiből adok egy kis ízelítőt, mivel kutyáim mindig ott téblábolnak ahol a gazdájuk, így ők is főszereplők. Mortiról, a rottweilerről csak azért sikerült állóképeket készíteni, mert Jankának most ért véget a tüzelése és Morti még kicsit reménykedett...

Kertünk reggeli ködben
Janka, magyar agár és Morti

Janka csak a gazdáját figyeli, Morti meg csak őt...
Őszi rokula ág

Malus royalti, picea abies, acer saccharinum-egyszerűbben díszalma, luc és juhar

Én szeretem a nyírfát is
Janka szívja magába az őszi nap melegét

Janka, magyar agár figyel

Kilátás és színek a teraszról

Őszi színkavalkád
Janka és Morti

Morti a ragaszkodóbb

Most nagyon odavan...

A rottweiler a magyar agár mellett nőtt fel

Cotoneaster-madárbirs, szép és jó rigó eleség

Mi ez a nagy figyelem?

Elválaszthatatlan páros
Ködös kertvége
És egy búcsú puszi...
Az összes kutyapóz itt megnézhető.