2011. július 30., szombat

Liszói falunap

A Liszói Önkormányzat meghívásának ha tehetem, örömmel teszek eleget és közben paparazzizok a műsor közben. Nagyon szimpatikus, összetartó közösség, ügyes énekes és táncos lányokkal-fiukkal.
A falunapi programokon mindig van sok lelkes amatőr fellépő, főzőverseny, gyerek programok, és buli.
Ma egy nagyatádi Iron Man verseny miatt csak 5-ig tudtam maradni, de az eddig készült fotókat közkinccsé teszem.
A díjnyertes liszói népdalkör
Polgármesteri megnyitó
Egy erős bajcsai menyecske
Oldódik a probléma
Széplányok szépszámmal
Barantások
Liszói western
A kedvemért összeálltak
 További képek a falunapról, a képgalériában, vagy itt nézhetők!

Kis-Balatonnál

27-én kirándultunk a Kis-Balatonhoz. A remek kiránduló időben a zalavári gátról megcsodálhattuk, hogyan próbálkozik többször is egy fiatal kárókatona lenyelni egy nagy halat. Nem sikerült!

Nagy kárókatona-Phalacrocorax carbo
Bird watching man
A Kis-Balaton múzeum után Balatonmagyaród felé vettük az irányt.
A Balatonhídvégi híd után jobbra kanyarodva megnéztük a zsilipeket és a tűzifából épített leskunyhót.

Madár leskunyhó tüzifából
Szívesen látnék ilyet az udvaromban is! Azonkívül, hogy legalább három évi tüzelő van benne, leleményes madárvárta és remek búvóhely. Talán így kéne körbeszigetelni a házat?

Fiatal Vizityúk-Gallinula chloropus a leskunyhóból

Hazafelé még bekukkantottunk a Kányavári-szigetre is, ott készültek az alábbi fotók:

Szárcsa-Fulica atra

Tőkés réce-Anas platyrhynchos tojó
Denevértanya és lakója
És 28-án, a kora reggeli esőben ismét végigfutott az egyik barna mókus a tuja soron!

2011. július 23., szombat

Éppen most!

Végre esik az eső!
Felfrissült egy picit a növényzet, bár nálunk csak egy jó öntözésnyi eső esett, most is csepereg.
Tegnap újabb fajjal gyarapodott kertünk amúgy is gazdag faunája.
A domb aljában egy méretes, kb. két ujjnyi vastag és méter közeli hosszúságú vízi sikló figyelt.

Vízisikló-Natrix natrix (illusztráció)

Meg is lepődtem a méretein, de miután beazonosítottam, hogy nem anakonda, elszaladtam a fényképezőért.
Persze nem várt meg...
Madárkukkolás történései: egy sárgarigó pár röptében és egy magányos réti sas.
Másodszor költ a homlokzati falon a szürke légykapó.
A léprigó pedig a harmadik költésű fiókáit eteti.

Léprigó-Turdus viscivorus (illusztráció)

A szakirodalom szerint a léprigó általában egyszer költ évente, de nálam egy hete volt a harmadik költési turnus, bár azt nem tudhatom, hogy ugyanazon párok költöttek, vagy csak megkésett második költésről van-e szó?
Egy kis agrometeorológia:
Idén fél év alatt 132 mm csapadék hullott.
Összehasonlításként, 2009 ben ugyanekkor 441 mm, 2010-ben pedig 494 mm volt.
A fél éves csapadék kevesebb idén, mint a tavaly júniusi!

2011. július 15., péntek

Lefáradva...

Fűrészelés után már csak fotózni maradt energiám!
Egy kis madárkukkolás(vagyis-bird watching), virág és kutya fotózás:

Hím erdei pinty mindig dalol
Ha meghallgattad korábban, talán már felismered a hangját?
Örvös galamb


És latinul?

A nectarin valahogy megúszta a jeget

Száraz gazdálkodás a hátsó kertben

Ez nem mályvaszínű mályva

Nagy a dongás


Nálunk nemes egyszerűséggel-fosószilva
Janka-magyar agár portrék



Janka és Muerte a halálos páros(cicákra)

Egy kis határvillongás a porban

Janka csípőjén még látni a tavalyi bőrszakadás hegét

Az egész combja nyílt seb volt, de eb bőr is beforr!

És azok a rajongó szemek...

Fűrészelés előtt és után...

Most éppen a fel fűrészelt fát igyekszem elrakni a faházban. A baj csak az, hogy tetőig teleszórtam a bejáratot, így aztán felülről kell bemászni. Egy szusszanásnyit blogolok, aztán pakolom, amíg ki nem érek.
Múlt szombaton még ilyen volt az udvar:

Három kocsi ágfa
Rézi cica mászófája
Aztán kellemes, 34 fokban felfűrészeltünk két kocsival, a harmadik szégyenszemre enyhébb időre maradt...
Készültek rólunk is fotók a munka utáni megtört, retkes állapotban, de szerencsére életlenek lettek, így a látványtól mindenkit megkímélek.

Faház teleszórva
Ez még várhat!
Janka ilyenkor mindig a fűrészporban pihen

Elhagyatott temető...

Gelséről Kilimán felé tartva az út jobb szélén árválkodik ez a régi temető, elhagyatva.
Valószinüleg már nincs aki gondozza, de emberi módon legalább ki van kaszálva...
A mai acsarkodókkal ellentétben ha ilyet látok, nekem a kolozsvári Házsongárdi temető jut eszembe!
A feledésbe merülő múlt. A régi ősök jeltelenné váló porladó csontjai. Nagyapám talán már soha meg nem található sírja...


Valószinüleg Weisz Netti és Rosenthal Regina jobban zokognának, ha tudnák hová fajult a világ, mint székely véreink...
A többi síremlék képe képalbumomban.

Még mindig társadalmi munka...

A héten, hétfőre hirdettünk ismét társadalmi munkát a grillkerthez vezető járda alapjának kiásására és alapozására. Meglepően jól sikerült a dolog, mert a délutáni nagy forróságban 12 fő, a nyugdíjas Klub és a Kertbarát Kör tagjai és még kívül álló segítők is megjelentek. Nagy hajrában kiástuk az alapot és még kő zúzalékkal is megterítettük.
Kedden már meg is kezdte Kemenes János brigádja a térkövek lerakását és a kápolna rendbetétele közben, mellékesen ma már be is fejezték a munkát!
Ilyen szép lett! Ezzel a gáláns felajánlással már körömcipőben is bármikor megközelíthető a kemence, már ha egyáltalán hordanak körömcipőt a kemencés sültet készítő asszonyok?
Remélem a városvezetés is gyakorol majd hasonló szép gesztusokat azok felé, akik pénz nélkül, önerőből is igyekeznek szebbé tenni környezetüket!


Dolgozik a finisher...

2011. július 14., csütörtök

Kőkeresztek-Újudvar

Mai utam Újudvaron vezetett keresztül, és egy kis időt tudtam szánni a fotózásra.
Ha tényleg komolyan akarom venni, hogy a kőkeresztek megörökítése után egy-egy település kútjait, azok állapotát és a még megörökítésre érdemes régi paraszt portákat is lefotózom, akkor sokkal több időt kell szánom e témára.
Igazi műemlék házakat, mint Kacorlakon, már mutatóba sem látni, de vannak olyan századeleji házak, gazdasági épületek is, melyek régen meghatározhatták a falu képét és még tanúi a paraszti gazdálkodásnak, mely gyorsult ütemben szűnik meg manapság. Kihaltak az istállók, nincs tehén, ló, de még sertés sem. Kihaltak a baromfi ólak és udvarok, mert már csak mutatóba látni libát, kacsát, de lassan tyúkot is! Hol van már falun a kakasszóra ébredés és az alkonyatkor terjengő istállószag? Szinte sehol!
Pedig nem sok idő kell hozzá, hogy újra becsülete legyen a víznek, a kutaknak. Ha az autarchikus gazdálkodás már nem is jön vissza többé, de lehet, hogy nosztalgiából, vagy csak mert jót is akarunk enni, talán újra lesz lakója néhány istállónak?
Na, ennyi mezőgazdászi nosztalgiázás után lássunk képet is !
Újudvar nagyon szép fekvésű falu, szép kőkeresztekkel, szépen felújított házakkal.

Ez a kereszt az ófalu bejáratát őrzi
Főtéri kőkereszt
Templomkerti kereszt
Magántelken álló kereszt
És még egy
Zegzugos utcák találkozásánál a templom
Csak azok a fránya csúf villanyoszlopok ne volnának...

És egy szépen megőrzött régi ház
További képek Újudvarról, a képgalériában.